Zoom és egy online tábor

„A múlt héten, 4 napon keresztül kisiskolás gyerekeknek szerveztünk online tábort. Kihívás a javából. A Zoom-ot használtuk felületnek. Gondoltam leírom számotokra a tanulságaimat, hátha tudjátok használni akár felnőttekkel is.

Működik gyerekekkel is, de rengeteg tapasztalatot szereztünk, sokat kellett finomhangoljunk azon, hogy igazán lássuk, hogy mi a különbség az online és offline felület között. Az első nagy tanulság, hogy alig várjuk, hogy vége legyen a csak online-ságnak :).

A többi tanulság a teljesség igénye nélkül:

  • Korcsoportok diverzifikálása: nem is feltétlenül korcsoportok, hanem digitális írástudás-szint felmérése, az aszerint való csoportba osztás elengedhetetlen a gyerekeknél. Mi erre nem fordítottunk hangsúlyt, pedig sokkal fontosabb, mint gondoltuk volna. Ezt jó, ha előzetesen fel lehet mérni (jelentkezési lap).
  • Kisebb gyerekeknek a frontális dolgok működnek jobban (jóga, tánc), az olyan kevésbé, ahol egy feladatot kell, ő elvégezzen úgy, hogy az instrukció bonyolult (pl. kézműves feladatok, itt nem értik, hogy visszakérdezhetnek a programtartóra, mert nem tiszta, hogy a programtartó egy hús-vér ember).
  • Kiscsoportos feladatok: sok kell. Max. 5 gyerek egy csoportban, ahol könnyebb koordinálni a kérdéseket, nem kell lehalkítani a mikrofonokat, sokat tud a programtartó a gyerekekkel, és a gyerekek egymás közt kommunikálni. A Zoom Breakout Rooms-a ideális volt erre.
  • Napi 4 óránál nem szabad, hogy több legyen a program, és ezt is rengeteg nem-gépes idővel kitölteni (feladatok elvégzése a ház más szobáiban, mozgásos dolgok bevitele, a gép előtt pötyögős idő kb 1/3-a legyen a teljes időnek (pl. újságírás)).
  • A csapatépítő feladatokat nem szabad kihagyni, ettől még digitálisan is tud a csapat kovácsolódni. Ezek sokkal egyszerűbbek kell, legyenek, mint offline. Pl. mi egy név + egy szupererő körrel több mint 30 percet töltöttünk el. Az első nap programról programra estünk, aztán rájöttünk, hogy sokkal több szünetet kell hagyni nekik, ahol csak nagyon keveset kell őket koordinálni. Pl. aki ért a zoomhoz, az magyarázza el a többieknek, hogy hogyan kell a chatet használni. Vagy DJ-skedtünk felváltva képernyőmegosztással. Házi kincskeresést szerveztünk.

Becsatolom az első újságunkat, aminek a tartalmi részét a gyerekek rakták össze. Persze a dizájn meg szövegkorrektúra a programostól jött. De én rettentő büszke vagyok rá.

A legfiatalabbak 7 évesek voltak, azaz még írni-olvasni sem nagyon tudtak. Tábor előtt szülőértekezletet tartottunk, ahol elmondtuk, hogy a cél az, hogy nélkülük táborozzanak, de biztos lesz szükségük majd itt-ott segítségre. És valóban: a kicsiknél nem működik az, hogy képernyő 4 órán keresztül. Ezért kellett volna őket jobban különválasztanunk. Ami működött viszont, hogy hívózenét raktunk minden program előtt (share screennel mindenki hallotta), így ha valami nem kötötte le őket, akkor becsatlakozhattak a következőbe:

  • részletes, percre pontos órarendet megkapták a szülők előtte;
  • a részletes eszközlistát a programokhoz kértük, hogy a szülők vagy készítsék elő, vagy beszéljék végig a gyerekkel, hogy mit hol találnak meg a lakásban (otthon fellelhető kelléklistára alapoztunk);
  • fontos még, hogy napi EGY zoom-meetinget tartottunk, azaz a gyerekeknek nem kellett ki- és becsatlakozni, nem kellett a logisztikával külön foglalkozzanak. Az is jó tapasztalat a zoommal, hogy ha leesik az internet, utána visszatesz automatikusan a meetingbe, azaz nem kell semmit csinálni, hogy visszaálljon;
  • ó, és nagyon fontos: nem kell felhasználót létrehozni a gyerekeknek, ami az adatvédelem miatt számomra nagyon fontos.

A nagyobbak szülők nélkül táboroztak, meg a kitartóbbak, akik több ideig benne tudnak maradni egy-egy feladatban, viszont a legkisebb korosztálynál volt lemorzsolódásunk bőven (3 gyerek a második – harmadik nap nem „jött”), amit én a digitális íráskészség hiányának tudok be (nem értették, hogy mi történik).

Fontos meghatározni, hogy mi a célod az aktivitással. A többi csak keret. Mi leginkább azt szerettük volna elérni, hogy fenn tudjuk tartani a személyes kapcsolatokat, így olyan programokat állítottunk össze, amivel a gyereknek kell dolgozni, mi az emberi, és szakmai hátteret adtuk. Az animáció nagyon bejött, gyakorlatilag korosztályi megkötöttség nélkül. Ide kell pluszba egy okostelefon (régi, nem használt is jó, lényeg, hogy tárhely legyen rajta) és le kell tölteni a Stop Motion Studió applikációt, ami ingyenes. A gyerekek között már lehet van, aki ismeri is.

Az újságírás volt még nálunk nagyon favorit, ezt is korosztály nélkül tudták használni, hiszen egy újságba gyakorlatilag bármiről lehet írni, rajzolni, fotózni.

Mi egy adott ponton szófelhőt is csináltunk, de nem Mentivel, hanem old school módon: papír, ceruza, azt fotózzák be, vagy a chatablakba írják be. A háttérmunka volt a miénk.

Ami még hasznunkra vált az a sima google dokumentum, amit az akkor először szerkesztőprogrammal találkozó gyerekek is elég könnyen tudtak használni. Konkrétan nyitottunk egy dokumentumot, megosztottuk, hogy bárki írhasson bele, és akkor a linkre kattintás után az egészen kicsik is tudtak kísérletezni a billentyűzetes írással.

Fotóprogram is jól tudna működni. Adj meg egy témát (szivecskék, színek, állatok…) és induljanak el a lakásba, készítsenek fotót, azt dolgozzátok fel, mutassátok be egymásnak nagy körben.

Ha kérdeznél még, bátran, szívesen állok rendelkezésre!”

Aczél Dóri


Otthonoktatás – Tapasztalatok az otthontanulásról
A témában eddig megjelent cikkeink: