“Ez életem egyik legjobb, legmeghatározóbb képzése volt. Gratulálok a képzőnek, örülök, hogy részt vehettem!” 
“Feltöltődve, ötletek ostroma alatt érkeztem haza és éreztem a késztetést, hogy minél hamarabb nyélbe is kell ütni, alkalmazni kell. Hétfőn már két órára terveztem is tevékenységet.”
“Már másodjára vettem részt,de az eredmény lenyűgöző volt.”
“Ezek az új információk, illetve ismeretek eltértek a monotontól és teljesen világ nézetett adtak az egész oktatásról.”
“Pályakezdőként én is ezt az utat találtam meg önmagamban,…szeretetteljes élményszerű oktatás ,…ahol mindenki jól érzi magát és fejlődik a maga ritmusában! Voltam már kétszer a Kalandok és Álmok képzésen. Igazán örülök,hogy ezt a vonalat erősítitek!”
Résztvevői visszajelzések
Élménypedagógiai képzés, Maros megye
„Átgondolt, jól szervezett a képzés mind technikailag (helyszín, időkeret, ütemezés), mind tartalmilag (a tananyag és a módszer szerves összefonódása, szemléletformálás).”
„A szakmai a
nyag tudássá kezd összeállni a fejemben. Sokat tanultam a facilitátori szerepkörről. Új szabadtéri játékokat ismertem meg, megvalósítási ötletekkel lettem gazdagabb.”
„Számos ötletet gyűjtöttem a területtel kapcsolatban, amelyeket osztályfőnökként tudom majd alkalmazni.”
„Előzetesen részt vettem már a képzésen (Nagytábor), tudtam, mire számíthatok. A képzés szabadtéri változata ugyanazt a színvonalat nyújtotta intenzívebb egyéni munkával.”
„Más látásmódot kaptam játékokhoz és azok levezetéséhez és facilitátor sokszínűségéhez is kaptam több instrukciót, amit saját magam is megtapasztalhattam csoportrésztvevőként is.”
„Előzetesen már részt vettem élménypedagógiai képzésen, előzetes tudásom azonban most is kiegészült új ismeretekkel, helyre került, tudatosodott vagy megerősödött bennem az, ami eddig kevéssé rögzült, és sok teljesen új játékot is kipróbáltam.”
Résztvevői visszahelzések
Outdoor élménypedagógiai képzés
„Szakmailag igényes és alapos volt, több szempontból körüljárt.”
„Kimondottan az élmény, saját megélés alapú játékok miatt jöttem, amiket maximálisan megkaptam. A képzés címe megfogott, s nem engedett. Egy nagyfokú elvárás mentes kíváncsiság indíttatott a részvételre.”
„Élvezhető, befogadható, érdekes és hasznos volt. Nagyon jó hangulatú és oldott légkörű.”
„Pozitív csalódás volt, több lexikális oktatásra és kevesebb modszertanra számítottam.”
„Felülmúlta az előzetes elvárásaimat.”
Résztvevői visszajelzések
Szexuálpedagógiai képzés
“Köszönö
m a lehetőséget, hogy részt vehettem egy szülői közösség csapatépítésében, nagyszerű élmény volt. Következő alkalommal is nagy lelkesedéssel fogok jönni.”
“Az egyik legjobb volt, akár többször is eljönnék, illetve gyerekeknek is külön ajánlom. Hasznos információk gyakorlatban. Remek előadóval a figyelmet végig fenn tartotta.”
“Nagyon jól éreztem magam, minden gyereknek, pedagógusnak, szülőnek meg kéne legalább egyszer tapasztalnia, milyen jó élménnyel tanulni. KÖSZÖNÖM!”
“Több ilyet szeretnék, nagy szükség lenne rá!”
Szülők mondták
Élménypedagógiai foglakozás szülőknek
MCC Szombathely
„Azt gondoltam, hogy nem nagyon fog túl sok újat adni nekem a képzés, de elmegyek, mert mégiscsak jó, ha látom mi fán terem egy ilyen, ehhez képest óriási meglepetést kaptam. Három olyan napot, ahol rengeteget kaptam, mind emberileg, mind szakmailag, mind kapcsolatok terén. Ahogy a záró körben is mondtam, bennem nagyon sok minden összeállít kerek egésszé, ami eddig keszekuszán mozgott.”
„Mind feladatok, mind módszertan, mind a tréner személye, a program felépítése szuper volt. Elképzelhetetlen volt számomra 24 emberrel egy ilyen színvonalú képzés megtartása.”
„Többet kaptam, mint amire számítottam.”
„Bíztam a szervezők szakmai hozzáértésében. Jól tettem. :-)”
Résztvevői visszajelzések
Élménypedagógiai képzés
„A Kalandok és Álmok továbbképzésre azért jelentkeztem, mert azt éreztem, hogy 26 év közoktatásban való munka után, 
már nagyon elfáradtam, fásulttá váltam.
A táborban olyan segítőkész, lelkes, csupaszív és nagyon felkészült trénerek, szervezők voltak velünk, akik nem kímélték önmagukat, energiájukat, idejüket és mindent bevetettek annak érdekében, hogy lehető legtöbbet nyújtsák számunkra. Nagyon sok képzésen voltam már, de ilyet még soha nem tapasztaltam, hogy bármikor, bármilyen időben (akár egy reggelinél is) mindig tanulhattam valami újat tőlük, valami olyat, amit szívesen hasznosíthatok.
Mindamellett, hogy olyan ötleteket adtak, ami szakmailag gazdagított, megtanultam tőlük, hogyan maradjak önazonos, lelkes, hogyan érezhetem jól magam a saját bőrömben, hogy ne éljem megterheltként a mindennapok szürkeségét. Köszönöm, hogy visszaadták a hitemet, hogy újra megtanultam hivatásnak érezni a munkámat.”
Póka Mária
XX. Kalandok és Álmok Nagytábor
„Azért jelentkeztem erre a képzésre, mert szerettem volna a tudásomat bővíteni az élménypedagógiai gyakorlatokkal.
Nos, amit kaptam a képzéstől, az felülmúlta az álmaimat.
A trénerek felkészültsége, szakmai tudása már az első napon nyilvánvalóvá vált nekem. Nagyon nagy tudástárral, sok tapasztalattal és profizmussal rendelkező csapattal találkoztam. Az ő együttműködésük gördülékennyé és élvezetessé tette számomra az ittlétem.
Nemcsak sokat tanultam, de sokat fejlődtem is az önismereti utamon. Kívánom, hogy a csapat folytassa sokáig fáradságos, kimerítő, tanulságos, fejlesztő munkájukat, hogy még sokáig élvezhessük és igényelhessük képzéseiket! Köszönöm”
Weisz Réka,
XX. Kalandok és Álmok Nagytábor
„A „Kalandok és Álmok” képzés nagy lendületet adott abban, hogyan lépjek tovább a pedagóguspályámon: nemcsak rengeteg új játékot tanulhattam meg azáltal, hogy a részese voltam, nemcsak a táborszervezés magasiskolájának lehettem szerencsés haszonélvezője és megfigyelője, hanem egy, a pedagógusszerepből eltérő szemléletmódba is bevezetést kaptam, amely a hagyományos tanórákon ritkán előtérbe kerülő szociális kompetenciák fejlesztését tűzte ki célul. A tapasztalati tanulás körét bejárva, élménypedagógiai foglalkozásokon való aktív részvételemmel, tapasztalataimon keresztül szereztem tudást az élménypedagógiáról.
Megtapasztaltam azt is, hogyan fejlődhet szociális kompetenciáim a csoport tagjaiként, bizonyítva a foglalkozások eredményességét számomra.
Nem utolsósorban pedig a tábor fontos mérföldkő volt a személyes önismereti utamon. Hálás vagyok, hogy itt lehettem. Szeretnék visszatérni ide még. KÖSZÖNÖM!”
Szabó Szilvia,
XX. Kalandok és Álmok Nagytábor
„Pedagógiai pályámon mindig vágytam arra, hogy a diákjaimat olyan életvitelre „tanítsam”, amelyben szociálisan értékesnek és egyénileg eredményesnek érzik magukat. Ez nem egyszerű feladat, hanem sok esetben kihívás számomra. Ezért örültem annak, hogy e tábor folytán ízelítőt kaphatok az élményalapú tanításra. Mindig is célom volt az, hogy diákjaim élményként éljék meg a vallásórákat, ezért már próbálkoztam bevinni eddig is különböző játékokat, főleg a Magyarországi Református Pedagógiai Intézet oldaláról, azonban rájöttem, hogy e képzés után nagyon komplex egy foglalkozás összeállítása.”
Maythényi-Wass Virág,
XX. Kalandok és Álmok Nagytábor
„Most térek magamhoz abból az élménypedagógiai megmerítkezésből, amit a múlt héten éltem át a XX. Kalandok és Álmok Nagytáborban. A számokból is látszik, hogy hihetetlenül intenzív volt, nagyon elfáradtam, de nem bánom!
szemléletet adott a facilitátori szereppel és a csoportdinamikával, ennek kezelésével kapcsolatban, amire legmerészebb álmaimban sem számítottam. És mindezt olyan mélységű saját élményen keresztül, amit nem hogy elfelejteni nem fogok, de biztos vagyok benne, hogy még sokáig fog dolgozni bennem önismereti utamon és tréneri-facilitátori szerepemben egyaránt.Szakmai töltekezésre, megújulásra, szemléletformálásra jobb helyen nem jártam még – pedig hosszú a listám
. Ha tehetitek, vegyetek részt legalább egy Kalandok és Álmok képzésben vagy egy következő táborban. Én ott leszek! „
Pályer Krisztina
A budapesti alapképzésünk után kaptunk két igazán kedves levelet:
„Kedves Bella és Sándor!
Személyesen nem mondtam el (…),hogy milyen sokat jelentett nekem ez a képzés. Általános iskolában hasznosítani fogom. Sőt, itthon már ma este kipróbáltam néhány játékot a 8 éves ikerkislányaimon. Nagyon élvezték! Végre egy képzés, amin nem túl lenni akartam, hanem tanulni. Köszönöm a lehetőséget, találkozni fogunk még.:-) További sikeres munkát kívánok,
Helga”
.
„Kedves Sándor! Nagy szeretettel gratulálok a munkátokhoz. Engem igazán magával ragadott a három nap, amit veletek töltöttem. Vasárnap az ebédfőzés alatt egyfolytában a keddi óráimat tervezgettem, melyiken mit fogok kipróbálni a tanultakból. Örömmel tölt el, hogy az élménypedagógia teljesen kihozott abból az elkeseredett, reménytelen állapotból, amiben a cigány gyerekek eredménytelen, vagy inkább csekély eredményt mutató nevelése miatt éreztem. Felírtam a füzetembe egy igen fontos szókapcsolatot, ami a képzésen hangzott el –pedagógiai optimizmus-. A program erőt adott, újra gondoltatta velem a célrendszert. Mindig is fontos szempont volt számomra az, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában. Ennek megvalósításához kaptam tőletek egy hihetetlenül gazdag élményt, amit kész is vagyok tovább adni a tanítványaimnak. Mindig is egyetértettem azzal, hogy az életben való beváláshoz az érzelmi intelligencia nagyon fontos, az pedig a szociális kompetenciák fejlettségén múlik. Ezért tartom zseniális találmánynak az élménypedagógiát.” – Katonáné Kovács Erika
Résztvevői „utórezgés” a múlt hétvégi haladó élménypedagógiai képzésünkről – Jocó bácsi világa
„Kivonulás a világból…
Az elmúlt napokban egy haladó élménypedagógiai képzésnek köszönhetően teljesen kivonultam a világból, a Vértesben voltam egy ökotanyán. Most megosztom veletek, milyen élményeket éltem át, milyen gondolatok kavarognak bennem.
A képzés első két napja Pesten volt, majd péntek délután elutaztunk Agostyánba. 14 pedagógus, határon innen és túlról. Egy nagyszerű csapat. Mindenki célja a változás, a facilitátorrá válás. A tanyán igazi középkori körülmények mellett a modern önfenntartás: forrásvíz, gyertyafény, napelem, rengeteg állat, középkori fogadó borkóstolással, madárcsicsergés, tiszta és friss levegő, energiadomb. Pénteken este a szünetekben babráltam a telefonom, emaileztem, szervezkedtem. Aztán elegem lett. És olyat tettem, amit szinte soha nem tettem még: kikapcsoltam a telefonomat és legközelebb most kapcsoltam be, már Pesten hazaérve. Hihetetlen érzés volt: a teljes nyugalom, a teljes szabadság és kötetlenség. Ezt mindenki próbálja ki, megéri!
smile hangulatjel
Semmi stressz, semmi hír. Csak mi, a beszélgetések, a saját magunkban való elmélyedés. Át tudtam gondolni, merre tartok, hova szeretnék eljutni, mit szeretnék elérni. És végiggondoltam a gyengeségeimet és tudom, mit kell megváltoztatnom. Emberileg és szakmailag másként tértem vissza. És ez a belső és fizikai elvonulás végre teret adott arra, hogy mindent letisztázzak magamban, magammal.
Rengeteg outdoor feladat, betekintés a kalandpedagógiába. A komfortzónám teljes elhagyása, önmagam leküzdése. Bekötött szemmel, egy kötélen egyensúlyozva, magamat teljesen másokra bízva sétáltam végig. Remegve, félve, bizonytalanul. Aztán megérezve a bizalmat, a másik iránti felelősséget, önmagamat leküzdve magabiztosan. És megcsináltam. Leszállva egy eufória szállt meg. Leírhatatlan… Mindenkinek meg kellene ezt tapasztalni. A korlátlanságot, önmagam átadását a szabadságnak. Eddig is így éltem, de most mégis valami több lett, valami megváltozott. És ez jó. Nagyon jó.
Megtapasztaltam azt, hogy milyen amikor feladatvégrehajtás közben, pánikhelyzetben, egy más ember biztonságáért felelve megtiltják, hogy beszélj. Feszült, belül üvöltő 20 perc némaság volt, mely egy nagy kiáltással oldódott fel. És ez csak két momentum abból a rengetegből, ami az elmúlt 3 napban folyamatosan ért. Hálás vagyok mindenkinek, aki ott volt, segített, támogatott, megölelt. Akiktől rengeteget tanultam és akiknek én is tudtam pluszt adni.
És most jön a feldolgozás, a helyrerakás és a visszatérés. Meg a hogyantovább. Egy biztos: valami megváltozott. És jobb lett. Ez igazi kalandozás és álmodozás volt… „
Balatoni József
Élménybeszámoló a kalandmaratonról, egy élménypedagógiai kurzust végzett hallgató szemével:
„Éééééésssss megdöntöttük a rekordot! Ééés sikerült 25 órán át egyfolytában manapság divatos szóval élve non-stop, éjjel – nappal élménypedagógiai foglalkozásokat tartani! De kiknek? Hol? Hogyan? Miért? Különleges, nem mindennapi embereknek, csillogó szemű gyerekeknek, kamaszoknak, akik több mint egy napon át sztároknak érezték magukat. Nem minden ok nélkül….
On the spot: Balassagyarmat 2015. Április 8. Reggel 9 óra…A Nap Budapestet maga mögött hagyva egy kis faluba tévedt, ahol egész nap sütött és így jó kedvvel árasztott el mindenkit s biztosítva a szabadban szabadon való játékot. A kocsiból kiszállva egy tizenéves lány fut egyik kolléganőmhöz és öleli meg, mint egy rég nem látott jó barátot: „de jó, hogy jöttetek, már vártunk!“
Ridens Szakképző iskola, speciális Szakiskola, kollégium 14-25 éves korú fiataloknak ad otthont, akik mozgássérültek, hallássérültek, beszédsérültek, magatartás és beilleszkedési zavarral küzdők, tanulásban akadályozottak, tanulási és részképesség zavarral küzdők és hátrányos helyzetű fiatalok. Ennél jobb gyakorlási lehetőséget nem is lehetne elképzelni mind élménypedagógiai mind emberi szempontból…
Úgy indultam neki ennek a számomra is megmérettetés kategóriájába tartozó kalandnak, hogy az Illyés szakkollégium élménypedagógia kurzus elméleti, résztvevői alapjai után, magam is kíváncsi voltam, hogy zajlik egy „igazi“ foglalkozás élesben. Eredeti tervem a „majd elfényképezgetek“, „valahogyan segítőként, megfigyelőként elleszek“ hozzáállás már rögtön a nap kezdetén, az első foglalkozáson megváltozott, hiszen két tréner társammal együtt én vezettem az első 60 percet. Mondhatom kikerültem a komfortzónámból… Az óra tervezés szakaszában meglepően sok ötletet, játékot adtam a csoportmunkába, de az előre fejben jól átgondolt, korosztályhoz, helyszínhez, emberhez szabott feladatok mit sem érnek, ha nem tudja átadni az ember….Átvéve a „stafétabotot“ izgulva, de ismertettem a Ló-lovas játékot (mikor a lovas ‚nudli‘ segítségével vezeti az előtte álló becsukott szemű lót). Néhány számomra apróságnak tűnő dolgot nem mondtam el: pl. Ne vidd bele a tüskés bokorba a ‚vak‘ társad, mert fájni fog neki; a lovasnak nem szabad beszélnie csak nonverbálisan irányítsad a másikat, próbálgasd a feladatot, ne csak 10 mp-es kört menj és hangoztasd, hogy készen vagy. Első tapasztalataim: ne hosszan részletezz el egy feladatot, mert a végén nem tudnak figyelni; legyen az adott közegnek érdekes és kihívást jelentő a feladat; minden részletet ismertess, még ha az számodra evidens is.
A második foglalkozásomat is örömmel tartottam, de nem úgy sikerült, ahogy elvártam volna. A csoport főleg 16-17 éves fiúkból állt, akiknek esze águkban sem volt kulturáltan kard és pajzs játékot játszani, amit már játszottak. Kedvemért egy próbát tettek, de láttam rajtuk, hogy többször nem hajlandóak. Így spontán új játékkal kellett előállnom, amely az előbbi foglalkozásokon látott Tapssal energetizáló, felüdítő játék. Szerencsére társam ezután „Mentsük meg a plüssmacikat“ játékkal állt elő, amit mindenki nagyon élvezet, beleértve engem is.
A harmadik foglalkozásomon már a fő feladatot bonyolítottam le: akadálypályát építettünk a gyerekeknek, ahol át kellett jutniuk úgy, hogy ne érjenek hozzá a ‚szakadékokhoz, kövekhez, bombákhoz“. A nehezítés: a páros egyik tagjának be van kötve a szeme.
Foglalkozásaim között fényképeztem, amelyből sokat tanulhattam, sokat leshettem el a profiktól. Sőt: új játékokat láthattam pl. pókháló.
Az utolsó foglalkozásom este kilenckor volt, izgatottan vártam, mivel a célcsoport csak mozgásukban korlátozott fiatalokból állt: ez aztán a kihívás. Előzőleg alapos felkészülést igényelt, hogy milyen feladatokat tudnak véghez vinni, amely egyben mozgásos, vidám is. A megoldást az előzőleg fényképezett foglalkozás ihletett meg: különféle kalapok (bohóc kalap, rendőr, katona, Velencei gondolás…) közül kellett kiválasztani a számukra legszimpatikusabb és a kalap által megtestesített személyként kellett bemutatkozni társaiknak. Megdöbbentő volt látni, milyen büszkévé, magabiztossá váltak egyik percről a másikra „csak” egy kalap hatására. Továbbá szívesen játszották az autópályás játékot, rekordot döntöttünk: 10 mp alatt ért körbe a kék kötél. Elmondhatom, hogy a legjobb és engem legmélyebben 
megérintő foglalkozást volt szerencsém átélni: sokat beszélgettem utána egy mozgáskorlátozott kislánnyal, aki elmondása szerint irigyelt, hogy egyáltalán tudok menni és élménypedagógiai foglalkozást tarthatok. Sőt, kimondhatatlanul örült, többször megölelt, hogy ilyen örömteli, élvezetes 60 percet adtam/ adtunk neki, ami ritkán fordul elő az életében. Ez megérintett, hogy „semmit“ nem tettem érte, mégis mennyit kapok vissza tőle, mialatt a való életben nem ezt tapasztalom. Úgy örült, hogy ott voltam, mintha egy jó családban élő fiatal lány megkapja első Gucci táskáját….vagy még jobban….”
Konyicsák Mercédesz
(élménypedagógiai kurzust végzett hallgató)
A Gróf Teleki Sándor Cserkészcsapat egyik tagjának véleménye:
„Nem is igazán tudom, hogy honnan kezdjem, ezert inkább azokkal a lapocskákkal indítok, amiket a hétvége végén felragasztottunk a táblára. Amint láttam, mindenki tapasztalattal és tudással, egyesek élménnyel gazdagodtak a hétvége után. Tapasztalat és tudás: mert megismertek játékokat, amelyeket valószínűleg nagyon érdekesnek és vagánynak tartanak, ők is részt vettek bennük és látták, hogy mire kell odafigyelniük. Ezeknek az egyik fő értékük az volt, hogy a folyamat során nem lehetett kiesni a gyakorlatból. Ami meglepett egy kicsit, az a labdás játék volt, mert az elején azt hittem, hogy az kiesős lesz, de a végére rájöttem, hogy inkább pihenős: amikor kifáradtál, akkor eltaláltatod magad a labdával és mehetsz is félre. S ahogyan újraolvastam, amiket írtam, most jöttem rá, hogy én a személyes tapasztalataimat írtam le többes számban… De ha már így nekilendültem, akkor folytatom is: nekem a kedvencem a tapsos játék volt, amelyet alkalmazni is fogok, mert kiválóan összpontosítja a figyelmet a gyerekeknél, akik nem tudnak nyugodtan ülni és mindig mással vannak elfoglalva. Ami engem nagyon kellemesen érintett a „csempés” gyakorlatnál, hogy szintén mindig mindenki benn maradt a folyamatban. Számomra ez különösen azért volt jó, mert én mindig ki szoktam esni rögtön az elején. Azt is érdekesnek tartom, hogy hogyan hat a közösség bizonyos helyzetekben a csapat egyes tagjaira, és rájöttem, hogy a legtöbb esetben a közösségek, – amelyeknek én is tagja vagyok -, rombolják a hangulatot, ha valakinek nem sikerül teljesítenie egy feladatot, és ő miatta bukik el az egész. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a végén megbeszéltük, hogy mi a lényege az élménypedagógiának. Véleményem szerint nálunk a cserkészetben nagyon rossz, hogy mindegyik játék kiesős, ezért sokan, akik nem teljesítenek elég jól, kedvetlenül folytatják a programjukat a játék után.
Tulajdonképpen a hétvége lényege (szerintem) az volt, hogy rájöjjünk, hogy jobban oda kellene figyelnünk arra, milyen játékokat játsszunk, mikor és kikkel. Figyeljünk oda, hogy amikor játszunk, akkor ne hagyjuk a társaságot eltérni közben attól, amit mi el szeretnénk érni azzal a gyakorlattal.” Komlósi Róbert
Néhány vélemény a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai Szakkollégium élménypedagógiai kurzusának hallgatóitól:
„Nagy öröm számomra, hogy részt vehettem ezen a különleges képzésen. Rengeteg új módszert próbáltam ki, hallottam és tapasztaltam meg. […] Nem csak szakmai szempontból segített, hanem a személyiségem fejlődésében is. Hasonló dologban nagyon ritkán van részem. Most végre, hosszú idő után sikerült átlépnem a korlátaimon és kitágítani a fejlődési köröm sugarát, kiléptem a komfortzónámból, ami nagyon pozitív dolog és ezer köszönet érte.”
„[…]az élménypedagógia sokkal több annál, mint hogy a tanórát jó hangulatban, játékos elemekkel ötvözve tartsuk. Megtanultam, hogy ezentúl eltervezett játékokkal tanulási helyzetet teremtsek, a csoportban a foglalkozásokon keresztül erősítsem az együttműködés, az empátia képességét, a tevékenységek végén az értékelésben megbeszéljem velük az érzéseiket, tudatosítsam bennük, hogy miben és hogyan fejlődtek, és azt, hogy hogyan tovább. […]”
„A képzés által betekintést nyerhettem a játékok színes tárházába. Megtudtam, hogy a játékok nemcsak különböző kompetenciák fejlesztésére jók, hanem terápiás kezelésre is. Ami a legfontosabb, hogy elsajátítottam a játék alkalmazásának módszertanát: hogyan, mikor és miért használjam; megismertem a játék óriási jelentőségét, hogy mennyi mindent fejleszthet a játék. Kipróbálhattam magam tréneri minőségben […]”
„Több volt, mint szakmai képzés, úgy éreztem, hogy inkább önképzés, és ezáltal megváltoztatta a szakmai módszereket is, amelyeket eddig használtam. Olyan kalandokat élhettem át, amelyeket eddig soha, élethelyzetekre, nevelői helyzetekre kaptam megoldást. Sikerült kimozdulnom a komfort zónámból, ami eleinte kényelmetlen volt, de utána sokkal nagyobb élmény volt azt érezni, hogy megcsináltam!!! J […]”
„[…]Hiszem és tudom, hogy a csoportmódszerekre épülő tervezés, kivitelezés, feldolgozás, általánosítás négyesében megvalósuló munka elengedhetetlen eszköze a magatartási problémákkal küzdő gyerek és fiatal kezelésének. Elemi fontosságú a tanulási motiváció kapcsán az ÉLMÉNY jelentősége. Ha a tanulás érzelmileg és értelmileg élményt jelent, akkor nő az ismeretek befogadásának intenzitása és mélysége is. […] Várom a jövő évet, hogy újra részese lehessek ennek a csodának.”
