A kényszerszünet ideje alatt a tanári agy nemcsak azon kattog, hogy mit és hogy tanítson az online térben, az is kihívás, hogy mi van/lesz azokkal a gyerekekkel, akikkel a tanításon kívül is foglalkozunk, mi lesz a nevelésükkel? Mit élhetnek át, mire van szükségük, hogyan tudjuk őket segíteni?
Sokan unalmas, ingerszegény környezetben nőttek fel, nem tanulták meg elfoglalni magukat, nincs eszköztáruk a nyakukba zúduló (szabad)idő hasznos és értelmes felhasználására. Motivációjuk a tanuláshoz alacsony, a körülmények nehezek.
Egy ilyen diák (15 éves lány) a múlt héten kapott egy csomagot. Az volt ráírva: „Nem fogok unatkozni”-doboz. Tíz kisebb-nagyobb boríték, tasak, zacskó volt benne különböző feladatokkal és az elvégzésükhöz szükséges eszközökkel, alapanyagokkal:
Ezek az ötletek bármi más hasonló feladattal helyettesíthetők volnának, és egy másik gyereknek egy másik doboz készült volna. A cél az volt, hogy olyan tevékenységekre ösztönözzék a gyermeket, melyekkel rövidebb-hosszabb ideig foglalkozhat különböző kompetenciaterületeket érintve. Fontos, hogy a családtagok bevonásával a gyermek elszigetelődését is mérsékeljük, valamint olyan tapasztalatok megszerzését tegyük lehetővé, amik egyenesen átvezet(het)nek más, hasonló tevékenységekhez. „Sütöttem palacsintát, mindenkinek ízlett, jó érzés volt látni, hogy ízlik a családomnak, amit én készítettem. Legközelebb sütök egy süteményt.”
Kantár Hajnalka
Kalandok és Álmok Szakmai Műhely
Otthonoktatás – Játékos fejlesztő offline tevékenységek
A témában eddig megjelent cikkeink:
