(képek forrása: Petőfi Projekt honlapja)
Rövid leírás és további képek itt találhatóak!
Tanultunk, felfrissítettünk, rendszereztünk, rácsodálkoztunk (arra, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek…
Tegnap mérföldkőhöz érkeztünk: lezárult egy lassan két éve tartó programunk, az “Uvia Youth – az erőszak megértése és megelőzése a fiatalok körében” c. nemzetközi projektünk.
143 fő jelent meg a konferencián résztvevőként. Büszkeség számunkra, hogy ennyien érdeklődtek a téma és a munkánk iránt. Párhuzamosan nyolc workshop zajlott folyamatosan, a résztvevők három foglalkozáson vehettek részt.
Reméljük, jól éreztétek magatokat, s hasznosítható dolgokat vitettek haza, amit már holnap ki is próbáltok.
Köszönjük, hogy ott voltatok!
Íme néhány kép a konferenciáról:
2015. november 7-én lezajlott az Uvia Youth projekt keretén belül a kárpátaljai regionális konferencia, melynek a Jánosiban található Helikon Hotel adott otthont. A konferenciát Gogola István regionális projektmenedzser nyitotta meg, majd Bányai Sándor köszöntötte a jelenlévőket, aztán pedig Kovács Nikoletta az erőszak-megelőzésről tartott előadást.
A 48 érdeklődő résztvevő többfajta workshopon is részt vehetett, bepillantva a projekt eredményeibe, módszereibe. A helyi média is nagy érdeklődést mutatott az esemény iránt (készül belőle TV-riport a Kárpát Expresszen, újságcikk a Kárpátalja.ma-ban, bejelentkeztünk élőben a Pulzus Rádióba).
Reméljük, hogy a hosszútávú eredmények is érezhetőek lesznek hamarosan.
Elolvashatják egy résztvevő élménybeszámolóját, ha IDE kattintanak!
A konferenciáról készült újságcikk a Kárpátalja.ma-ban már meg is jelent. A cikket ide kattintva olvashatják!
Íme néhány kép:
Néhány kép a képzésről:
Néhány kép a képzésről:
Néhány kép a képzésről:
Azt pedig, hogy milyen volt, meséljék el a résztvevők!„Elsősorban annyit mondanék, a pár nap alatt egy évnyi élményt gyűjtöttem, amely egy életre szóló tapasztalat…”
„Az élménypedagógiai módszerek sok saját élményű játékot, társas feladatmegoldást, közös feldolgozást tettek lehetővé. Emellett felkészített élménypedagógiai foglakozások vezetésére, újszerű, kihívást jelentő, játékos megismerésre…”
„A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének jóvoltából sikerült bekerülnöm abba a 35 emberbe, aki véééééééééégre részese lehetett egy olyan továbbképzőnek, ami nemcsak hasznos volt az első másodpercétől, hanem testi/lelki táplálékot is nyújtott. Úgy játszottam végig kerek öt napot, hogy minden pillanatában tanultam, gondolkodtam, problémát oldottam meg, analizáltam, hatékony időmenedzsmentet sajátítottam el, és egy csomó módszertani útravalóval tértem haza…mindezt játszva, röhögve, vihogva, énekelve, táncolva, szaladva, kifáradva, bekötött szemmel, kinyitott szemmel, 
rácsodálkozva, de mindvégig tele jóleső derűvel. Kedves pedagógus kollégák, jelentkezzetek ilyen jellegű képzésekre, mert erre van szükségünk. Nemcsak azért, hogy megtapasztaljuk az élménypedagógia csodálatos használhatóságát, hanem azért is, mert olyan emberek tartják, akikre valóban fel lehet nézni, akiknek utánozhatatlan humorérzékük van és akik példaértékűen végzik ezt az olykor nehéz hivatást.
Köszönöm, Kalandok és Álmok, köszönöm minden percét! “
„ Szakmai fejlődés terén sokat nyújtott ez a képzés, legfőképp abban segített, hogy hogyan tervezzünk meg egy tanítási órát, hogyan csempésszünk be olyan elemeket, melyek által a gyermekek élményként élik meg a tanulást, kihívásként és sikerélménnyel fognak gazdagodni…”
„A képzésért felelős személyek mindegyike tudta mi a dolga, operatívak, hatékonyak, kedvesek voltak, és mindenkire odafigyeltek. Nagyon tetszett az, hogy éreztem, hogy fontos vagyok, rám is figyelnek….”
„A képzés során körvonalazódott egy nagyon magas mérce, amihez ezentúl mérni lehet az összes többi ilyen jellegű továbbképzést. A hatékonysága és a korszerűsége nemcsak az alkalmazott módszereken volt tapasztalható, hanem abban a hangulatban is, ami ezt az egészet körüllengte…”
Itt megtekinthető egy rövid videó, a 2015-ös Kalandok és Álmok Nagytábor lakóiról!
Itt pedig a tábor pillanatképeiből összeállított videót tekinthetik meg!
Valamint még sok-sok kép megtekinthető, amik igazán magukért beszélnek…
Volt itt nudli, colostok, labirintusépítés, -rajzolás, kihíváskeresés, keretmese, fokozatosságjáték, padlókép megalkotás… Tehát játék, nevetés és nem utolsó sorban tanulás 🙂
Néhány kép ízelítőnek:
A képek magukért beszélnek!
Kicsik és nagyok egyaránt élményekkel gazdagon távoztak.
Itt megtekinthetnek néhány képet arról, hogy mennyire is volt élményekben gazdag az együtt töltött idő!
További képeket találhatnak a Napernyő Alapítvány Facebook oldalán!
A képzésnek a királyhelmeci Református Gyülekezeti Otthon szolgált helyszínül, melyen 21 motivált résztvevő, zömében pedagógus vett részt.
Néhány kép a képzésről:
További információkért ide kattintva olvassa el egyik résztvevőnk élménybeszámolóját!
A projekt részleteihez kattintson ide!
A tavaly felállított Magyar Rekordok Egyesület által bejegyzett 24 órás rekordunkat idén plusz egy órával kitoldottuk. Így a Ridens Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola és Kollégium diákjainak részvételével, idén felállítottuk az új, 25 óra folyamatos élménypedagógiai foglalkozások rekordját.
Az eseményről néhány kép ízelítőnek:
A többnyire témában érdekelt szakemberek, tanárok, egyetemi hallgatók, ifjúsági munkások vettek részt a képzésen, összesen 27-en.
A képzésen készült néhány kép:
További képek megtekintéséért kattintson ide és ide!
Ízelítő a két kurzus képeiből:
“Nem is igazán tudom, hogy honnan kezdjem, ezert inkább azokkal a lapocskákkal indítok, amiket a hétvége végén felragasztottunk a táblára. Amint láttam, mindenki tapasztalattal és tudással, egyesek élménnyel gazdagodtak a hétvége után. Tapasztalat és tudás: mert megismertek játékokat, amelyeket valószínűleg nagyon érdekesnek és vagánynak tartanak, ők is részt vettek bennük és látták, hogy mire kell odafigyelniük. Ezeknek az egyik fő értékük az volt, hogy a folyamat során nem lehetett kiesni a gyakorlatból. Ami meglepett egy kicsit, az a labdás játék volt, mert az elején azt hittem, hogy az kiesős lesz, de a végére rájöttem, hogy inkább pihenős: amikor kifáradtál, akkor eltaláltatod magad a labdával és mehetsz is félre. S ahogyan újraolvastam, amiket írtam, most jöttem rá, hogy én a személyes tapasztalataimat írtam le többes számban… De ha már így nekilendültem, akkor folytatom is: nekem a kedvencem a tapsos játék volt, amelyet alkalmazni is fogok, mert kiválóan összpontosítja a figyelmet a gyerekeknél, akik nem tudnak nyugodtan ülni és mindig mással vannak elfoglalva. Ami engem nagyon kellemesen érintett a “csempés” gyakorlatnál, hogy szintén mindig mindenki benn maradt a folyamatban. Számomra ez különösen azért volt jó, mert én mindig ki szoktam esni rögtön az elején. Azt is érdekesnek tartom, hogy hogyan hat a közösség bizonyos helyzetekben a csapat egyes tagjaira, és rájöttem, hogy a legtöbb esetben a közösségek, – amelyeknek én is tagja vagyok -, rombolják a hangulatot, ha valakinek nem sikerül teljesítenie egy feladatot, és ő miatta bukik el az egész. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a végén megbeszéltük, hogy mi a lényege az élménypedagógiának. Véleményem szerint nálunk a cserkészetben nagyon rossz, hogy mindegyik játék kiesős, ezért sokan, akik nem teljesítenek elég jól, kedvetlenül folytatják a programjukat a játék után.
Tulajdonképpen a hétvége lényege (szerintem) az volt, hogy rájöjjünk, hogy jobban oda kellene figyelnünk arra, milyen játékokat játsszunk, mikor és kikkel. Figyeljünk oda, hogy amikor játszunk, akkor ne hagyjuk a társaságot eltérni közben attól, amit mi el szeretnénk érni azzal a gyakorlattal.” Komlósi Róbert
A programon készült további képek:
2015. március 6–8. között Nagyberegen (Kárpátalja) került megrendezésre Az erőszak megértése és megelőzése fiatalok körében témájú élménypedagógiai képzés. A képzésen 20 résztvevő vett részt, akik között akadt pszichológus, óvodai és iskolai pedagógus, lelkész, ifjúsági munkás s olyan egyetemi és főiskolai hallgatók, akiknek komoly pedagógusi ambícióik vannak.
A képzés 3 napja során különböző játékos feladatok segítségével olyan fogalmak kerültek megvitatásra, mint a düh (dühmenedzsment), az érzelmek, empátia, iskolai erőszak, stressz stb. Természetesen kevés időt töltöttünk az elmélet területén, hisz a képzés célja nem az volt, hogy a lexikális tudásunkat gyarapítsa, hanem az, hogy a gyakorlatban találkozzunk ezekkel a fogalmakkal. Néha úgy érezhettük magunkat, mintha egy érzelmi színdarab szereplői lettünk volna: egyik pillanatban még vidáman ugráltunk az udvaron, aztán a másikban egymást alig értve, már-már összeszorított fogakkal próbáltunk csapatban eggyé válva egy botot letenni a földre, miközben a gravitáció valamilyen rejtélyes módon épp szabadságolta magát. Vagy épp azzal kísérleteztünk, hogy melyik az a pont, amikor kimozdulunk a komfortzónánkból, és hogyan viselkedünk, ha kikerültünk onnan: mi az, amit megengedünk a mellettünk lévő embernek, és mennyire merünk bízni egymásban. Felöltöttük az áldozat, a bántalmazó és a lehetséges szemtanú szerepét. Elképzeltük mit érezhetnek, mi motiválhatja őket, hogyan lehetséges a fejlődésüket segíteni.
A három nap alatt azonban nemcsak a pedagógusi kompetenciánk fejlődött, hanem a személyiségünk is. A játékok és a megbeszélések alatt a magunkról alkotott kép is egyre árnyaltabbá vált. Olyan kérdésekkel szembesültünk, mint például, hogy mennyire vagyunk nyitottak, vezetőegyéniségek, csapatjátékosok; mennyire vagyunk képesek a stresszhelyzeteket kezelni, vagy épp önfeledten játszani (ki tudunk-e szabadulni a felnőtt lét komolyságából). Miként dolgozunk csapatban: hogyan kommunikálunk, hallgatjuk meg a másik véleményét, figyelünk a célra és a társakra, mennyire vagyunk toleránsak?
A tanulás, önvizsgálat közben pedig igazi csapattá avanzsálódtunk. A péntek délután még esetlen egymásra mosolygások vasárnap délre már őszintékké váltak, és a foglalkozások utáni megbeszélésen a „mit éreztél közben?” kérdésre már nem egy szép helyzetrajzot raktunk össze arról, hogy mi is történt, hanem elmondtuk, hogy mi személyesen hogyan éltük meg a játék egyes fordulatait.
Azt hiszem, minden résztvevő nevében elmondhatom, hogy a tréning alatt rengeteget fejlődtünk, igazi gyakorlati tudásra tettünk szert, amit már most, illetve a jövőben is hasznosítani tudunk, és hasznosítani is akarunk majd.
/Papp Adrien, résztvevő/
Erősen szubjektív rész:
Életem első trénerképzése, több olyan ember is hívtam, aki szarkasztikusan áll az élménypedagógiához és eddig is csak miattam volt nyitott rá, felnőtteknek trénerkedni már megint a legfiatalabbként. Nagy volt a nyomás, hogy felkeltsük az érdeklődést, és kíváncsian, de azért eltelve, jó szájízzel távozzanak.
Elvárásaim:
Magammal szemben nyilván az volt az elvárásom, hogy minél lelkiismeretesebben készüljek fel (annyira még nem csinálom régóta, hogy ne kelljen utánajárnom dolgoknak), és a tőlem telhető legnagyobb energiával, odafigyeléssel, hozzáértéssel tudjam csinálni.
A csoporttal szemben leginkább attól tartottam, hogy nem lesz kérdés, hozzászólás, sokat passzolnak a meredek dolgoknál, a megszokott képzésekhez hűen (ülünk és valaki megmondja a tutit) ragaszkodnak a „komfortzónához” ezért nagy elvárás volt, hogy sikerüljön őket megmozgatni kívül-belül. És el is hangzott a végén olyan, hogy: „Az volt ebben a képzésben különleges, hogy nagyon jól megtanítottak minket hallgatni, és azt már nagyon jól tudunk. De jó volt látni, hogy ezek a fiatalok már nem hallgatnak, hanem mondják és csinálják, és ez rám is hatott, és jó volt itt most megnyilvánulni és mondani és csinálni és ezt továbbviszem”. Ami számomra már sikere a képzésnek.
Trénertársakkal szemben az őszinte kommunikáció (nem szeretem az udvarias felszíneskedést), a hasznos visszajelzések esténként, a foglalkozások egymásra építése, és a jó hangulatú légkör.
Szóval:
Az elvárások nagy része teljesült, és én elégedett vagyok. Nyilván kezdő csapat és lehetne hibákat is megnevezni, de szerintem elhanyagolható mértékűek ahhoz képest, hogy már megint egy csapat távozott a sok idegenből, hogy már most vagy 9-en osztották az albumunkat lelkesen, hogy mindenki mindenben részt vett, és a végén már olyan mély feldolgozást tarthattunk, hogy az egyszem férfink is megosztotta, mit érzett, bár az elején még azt mondta, hogy nem érti, hogy lehet erre felelni, csinálta a feladatot és nem érkezett érezni közben.
Tanácsok legközelebbre:
Jó ötlet volt a napvégi összegzés és visszajelzés, de talán az elején is tarthatnánk olyat, hogy aki pontosan ki mit tervez mára, mire figyeljünk, mire készüljünk, ilyesmi. Jó, ha legalább egy pár mindig megfigyel minden foglalkozást. Az utógondozásra előre készüljünk, és ami a legfontosabb: ÍGY TOVÁBB, KÖSZÖNÖM-KÖSZÖNÖM-KÖSZÖNÖM, EGY ÉLMÉNY VOLT!
/Sarkozi Andi, tréner/
Az első tavaszi napsugarak… Az energiadomb tetején kis csapat felnőtt ember nagyokat nevetgél, küzd, játszik – nem foglalkoznak semmi mással, csak azzal, hogy átjussanak a mocsáron és megmentsék a merevgörcsöt kapott kígyót.
A csoport megoldja a gyakorlatot, és miután – még izgatottan a szerzett élményektől – körbeülünk az osztályban, “spontán” (de csak a résztvevők gondolják így) megbeszélés következik. Ki mit élt át, mit profitált, mit tapasztalt, mit érzett.
Közben a mi tréneri munkánk nyomán kialakul egy nagyon jó közösség, mely remekül tud együtt dolgozni, odafigyel a másikra, vigyáz rá, segíti, megérti.
Ez az élménypedagógia… és ennek a csodálatos élménynek mi is a részesei vagyunk de mar nem mint résztvevők, hanem mint igazi trénerek. Csodalatos élmény volt látni és megtapasztalni azt, mennyi örömöt, jó kedvet és hasznos tudást tudtunk átadni a tréning résztvevőinek .
Jó volt látni hogy a képzés résztvevői nagyon motiváltak voltak, minden gyakorlatban aktívan részt vettek és némelyek még élmenypedagógiával álmodtak is)))))
Érdekes volt megfigyelni oldalról hogyan áll össze a csapat. A játékok során sok mikrocsatlakozások jelentek meg a résztvevők között. Az emberek észrevették, hogy sok feladat megoldásához együttes erőfeszítésre van szükség. Ha mindenki külön-külön fogja tejesíteni a legjobbat, a feladat sikeres elvégzése nem halad sokat. A következő lépés az összedolgozás, a stratégia kidolgozása volt. Ilyenkor könnyen észrevehetőek lesznek a vezérek, akik aktívan formálják a csapat haladását. A résztvevők megtanulták, hogy a helyes megoldásokhoz szükség van fékezni az érzelmeket és kompromisszumra jutni.
Ezen a hétvégén személy szerint én is sok tapasztalatot szereztem, sokat fejlődtem. Megtanultam hogyan lehetek jó tréner, hogyan állítsak össze egy foglalkozásblokkot úgy, hogy tudom, nem a gyerekek a célközönség, hanem a felnőttek.
Sokoldalú, színes, határozottan célirányos, pontos célokat követő, fizikai, lelki, szellemi vonásokat egyaránt igen jól fejlesztő volt ez a képzés nemcsak a résztvevőknek, hanem nekünk, trénereknek is… Úgy érzem elvárásaimat sokszorosan felülmúlták a megvalósítások.
/Szpacsinszka Katalin, résztvevő/
További képek itt tekinthetőek meg!
A projekt részleteihez kattintson ide!
