Egy kis betűrejtvény, amit oly gyakran használunk a tanítás folyamán, s egy megfejtés mely napjainkat meghatározza: korona. Milyen kár, hogy a korona szó hallatán most nem az a díszes ékszer jut az eszünkbe például, amelyet sokszor a népmesékben a legkisebb legény kap jutalomként a bátorságáért, a vele járó királysággal, s nem utolsó sorban elnyeri a királykisasszony kezét is.
Mostanában a korona egyenlő egy mumussal, aki felforgatta az emberiség mindennapjait. A téli vakációról visszatérve napi szinten beszélgettünk a 7-8 éves elsőseimmel arról, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen szerető, gondoskodó szülők vigyáznak rájuk, egészségesek, ügyelnek a higiéniájukra, minden nap elfogyasztanak egy almát, s amúgy a járvány tőlünk nagyon messze van. Minden nap ezzel kezdtünk, mégis amikor egy osztálytársuk megfázás miatt hiányzott, vagy a jelen lévők közül valaki tüsszentett vagy köhögött, újrakezdtük a témát, mert már mindenkiben a koronás beteget látták.
Aztán jöttek a pánikhangulatú hírek: maszkhiány, felvásárlás. Túlzásnak tartottam minden nézettséghajhász hírműsort, pánikkeltő cikket, s próbáltam a legjobb tudásom szerint nyugtatni a kicsiket.
Megdöbbentett a hír március 10-én, az értesítés, miszerint tíz napra bezárják az iskolákat. Nem volt tervezve ez a néhány szabadnap, de titkon mindenki örült egy kis pihenésnek. A betűtanulás kellős közepén állunk, matematikából a legnehezebb feladatokat kezdtük megérteni, megoldani. Mi lesz most? Hamar összekaptam egy kis gyakorló jellegű csomagot, s azzal küldtem haza a kicsiket, hogy tíz nap múlva ezen feladatok megoldásával találkozunk ismét.
Két, viszonylag nyugodt nap után körvonalazódott, hogy a tanítás folytatása még pár hétig várat magára. No, ekkor jött a pánik! Ez az időszak, nem vakáció, a tanítás folytatódik online. Oldjuk meg! Jött a tanácstalanság, kapkodás, mert erre a helyzetre felkészítést nem kaptunk. A kétségbeesés első pozitívuma az volt, amikor a pedagógusok összefogtak, természetesen a virtuális világban, s mindenki adta az ötleteket hogyan birkózzunk meg az adott feladattal. Nagyszerű interaktív feladatok elérhetősége hullott az ölembe, hurrá, majd lassan-lassan mindet rázúdítom a kicsikre, hiszen tanulni, gyakorolni kell, nincs vakáció! Ahogy küldtem a feladatokat, úgy érkeztek a pozitív visszajelzések, hogy a kisgyerek imádja, nem győzi megoldani a feladatokat. A hirtelen jött öröm, lelkesedés kicsit nyugtalanított és arra gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, hiszen pont arra kényszerítem őket, aminek nem vagyok híve: a kütyüzésre. Nem beszélve arról, hogy új betűt tanulni így nem lehet.
Minden bátorságomat és kissé hiányos informatikai tudásomat összeszedve rövid videókat készítettem az új betűkhöz. Nagy volt a sikere, hiszen végre hallották a tanci hangját. Ismét hálás lehetek annak a nagyszerű osztályközösségnek, melyet nekem rendelt a sors.
Folyamatosan kapom a visszajelzéseket az elkészített feladatokról, vagy az éppen nem működő internetoldalról, az elnézéseket a kicsit későre elkészített feladatokról. Mosolygok, amikor olyan képet kapok, melyen az egész család tanul s nem kellenek a szavak, melyek mindent elárulnak, küzdünk, de megcsináljuk! Könnyezve hallgattam meg a hangfelvételeket, melyekben olvas a kis elsősöm, s nem győzöm matricákkal jutalmazni a leírt feladatok fényképeit a messengeren. Vannak napok, amikor egy adott téma köré gyűjtöm össze a feladatokat, melyek a tapasztalati úton történő tanulást biztosítják. Online küldözgetjük a kézműves alkotásokat. Mosolygok, sírok egyszerre, mert érzem, hogy legjobb tudásukat adják, lelkesen dolgoznak, de mégsincsenek velem.
Új ez az egész kialakult helyzet. Kihívásként élem meg, s bár tavaszi vakáció következik, az elmúlt hetek tapasztalatait értékelve tervezem a folytatást. Pozitív és negatív oldala van az elmúlt heteknek. Számos olyan lehetőséggel ismerkedtem meg, melyet eddig még nem használtam munkám során. Már tudok saját feladatokat készíteni a különböző alkalmazásokon! Rákényszerültem arra, hogy más szemszögből tekintsek a virtuális világ adta lehetőségekre, hogy merjek eddig nem használt módszereket használni, hogy éljek a technika adta lehetőségekkel, hiszen ami eddig nem ment, azt inkább nem használtam, de most nincs más választásom és ennek örülök, hisz a fejlődésemet segítette.
Ami nagyon nehezen viselhető, az a gyerekek társaságágának hiánya. Amikor minden nap több gyermek ölelésével, mosolyával indul, amikor elhalmoznak pici kis rajzokkal biztosítva szeretetükről, amikor huncut mosollyal kicsalnak egy közös játékot tanulás helyett, vagy amikor úgy adja a helyzet, hogy a megtervezett órát elnapoljuk és inkább megbeszélünk valamit. Nagyon hiányoznak a csoportos tevékenységek során tapasztalt lelkesedések, viták, élménygazdag pillanatok.
A legnagyobb kihívás és a legnehezebb feladat most a szülőknek jutott. Szétesett a megszokott forma, borult a napi iskolai rutin, nehéz rávenni egy 7-8 éves gyereket a tanulásra, aki úgy érti, vakáció van, ám mégis tanulni kell. Ráadásul a gyermek érzékeli, hogy valami megváltozott, hiszen a szülők aggódnak, bizonytalanok a kialakult helyzetben, bármennyire szeretnék is mindettől távol tartaniuk csemetéjüket. Hirtelen a szülőből akarva-akaratlanul részben pedagógus is lett, ami egy újabb teher. Törekszem arra, hogy a szülőkkel folyamatosan tartsam a kapcsolatot, elengedhetetlen a visszajelzés, hogy tudjam, mi jelent esetleg nehézséget, mennyi az a feladatmennyiség, ami még nem sok. Türelemre, rugalmasságra van szüksége úgy a szülőknek, mint a pedagógusnak.
A gyerekeket viseli meg talán a legjobban a megváltozott helyzetet. Hiányolják a tanító személyét, aki elmagyarázza akár többször is a fogalmakat, feladatokat, aki egy tekintettel, mosollyal, pecséttel jutalmaz az adott, akkor és most megismételhetetlen pillanatban. A legnehezebb számukra az osztálytársak, a barátok, a személyes kapcsolatok hiánya. Jó mókának élték meg az első napokat, de a tanulást biztosító alkalmazások, virtuális tananyag, gyakorlatok, a chat nem adja vissza a közös szaladgálások, nevetések, a titkos beszélgetések, az önfeledt játék hangulatát.
Vakációra, ünnepre készülődünk, ám mint pedagógus, egy részem már tervezi a folytatást továbbra is: másképp, figyelembe véve az eddigi tapasztalatokat, visszajelzéseket, mert alkalmazkodnom kell, elsősorban a diákjaimhoz.
Zay Kodra Noémi
Otthonoktatás – Tapasztalatok az otthontanulásról
A témában eddig megjelent cikkeink:
