Az élménypedagógia (experiential education) fogalma

Az élménypedagógia és a tapasztalati tanulás kifejezések szinonimaként jelennek meg az angol experiental education szóösszetétel fordításaként. Élménypedagógiának a cselekvés általi tanulás és fejlődés egyik sajátos változatát nevezzük. A teljes megértésben segít a latin eredetű „educatio” szó elemzése. Ebben a szóban az „e” egy elöljárószó, amely később előképzőként is használatossá vált, jelentése: ’ki, kifelé’. A „duceo” ige annyit tesz, mint ’vezetni’. Az élménypedagógia a közvetlen élményt, tapasztalatot használja alapként a tanuláshoz.

Az élménypedagógia sokféle terápiás, nevelési, szabadidős és rehabilitációs stratégia szintézisét jelenti, a tapasztalati nevelés egyik formája, egyfajta alternatív módszer. Olyan elmélet és gyakorlat, amely eltávolítja a tanulókat az iskolapadtól, kivezeti a tanulókat a való világba, hogy próbára tegyék értékeiket, tudásukat, meggyőződéseiket, interperszonális képességeiket és kreatív gondolkodásukat. A folyamat során a csoport tagjai különlegesnek számító helyzetekben, de biztonságos, kontrollált körülmények között valós következményekkel járó tapasztalatokban részesülnek, és a megszerzett tudással maguk kísérleteznek, ahelyett hogy mások tapasztalatait olvasnák vagy hallgatnák, ők maguk felelnek saját tanulásukért.

Az élménypedagógiában segítünk (“facilitálunk”), nem pedig tanítunk. A tanításban a tudás forrása sokszor a tanár, aki azon dolgozik, hogy ezt a tudást átadja a diákoknak. A facilitálás esetében a tudás forrása a résztvevő saját tapasztalata, a facilitátor pedig segíti, motiválja őt a tanulási folyamatban. A facilitátornak kulcsfontosságú szerepe van: segít a csoportnak és az egyes személyeknek fejlődni és tanulni, irányítja a tanulási folyamatot.

Az élménypedagógia szándékosan épít a kockázatvállalásra. A kockázatnak óriási szerepe van abban, hogy az élménypedagógiai gyakorlatok olyan hatásosak. A kockázat elutasítása helyett a kockázat megfelelő kezelését választja.

Az élménypedagógia lényege, hogy cselekvésre készteti a résztvevőket. Provokál. Olyan helyzetet teremt, melyben a csoport tagjai késztetést éreznek arra, hogy próbára tegyék tudásukat, képességeiket, kreativitásukat. Saját fizikai, pszichikai képességeikkel szembesít, és ami talán ennél is fontosabb: a személyes élményre koncentrál.

A végrehajtás után nagy gondot fordít az értékelésre, pozitív visszajelzések közvetítésére, a szituációban rejlő tanulságok levonására és a más területeken is alkalmazható készségek és képességek felismertetésére. A tevékenységek rendszere egy folyamatot alkot, amely lehetővé teszi, hogy mélyebbre jussunk pedagógiai céljaink elérésében, maximálisan kiaknázva a szituációban rejlő oktatási és fejlesztési lehetőségeket. A feldolgozás jellemzően csoportmunkában történik, amelyben a részvevők aktív részvétele szükséges.

A tapasztalati tanulás valóságos dolgokhoz és fogalmakhoz kapcsolódó tapasztalatokat feltételez, nem csak olyanokat, amelyek kognitív (megismerésre vonatkozó) fogalmakhoz kötődnek. A tapasztalati tanulás nemcsak kognitív, hanem érzelmi fejlődéssel is jár.

A tapasztalati tanulást inkább „önirányításúnak”, mint mások által irányítottnak kell tekinteni. Carl Rogers szavaival élve: „Az élménypedagógia nem más, mint személyközpontú pedagógia, mely mind az egyén, mind a csoport fejlődésére és sikerességére fókuszál.” (Rogers, 1984).

A tapasztalati úton való oktatás multiszenzoros tanítás. Bevonja a résztvevőket, és lehetőséget, sikert kínál a különféle tanulási stílussal rendelkezőknek. Nem a hagyományos pedagógia alternatívájának kell tekinteni, hiszen úgy is felfoghatjuk, mint kiváló kiegészítőt.

Az élménypedagógia gyakorlati alapelvei

• Élménypedagógiáról csak akkor beszélhetünk, ha a gondosan kiválasztott élményeket értékeléssel, kritikus elemzéssel és összefogással támogatjuk.
• A gyakorlatok közben fontos, hogy a résztvevő kezdeményező legyen, hozzon döntéseket, tudja azt, hogy rajta múlik a végeredmény.
• A résztvevők intellektuálisan, érzelmileg, szociális, lelkileg és/vagy fizikailag is részesei a folyamatnak. A saját élmény okán hiteles számukra a tanulási helyzet.
• A tanulás eredményei személyesek, ezek alkotják a jövőbeli tapasztalatok és tanulás alapjait.
• Az élménypedagógiai program fejleszti és táplálja a kapcsolatokat: a résztvevők kapcsolatát önmagukkal, másokkal és a nagyvilággal.
• A facilitátor és a résztvevő megtapasztalja a sikert, kudarcot, kalandot, kockázatvállalást és bizonytalanságot, hiszen egy-egy élmény kimenetele nem jósolható meg előre.
• Az élménypedagógiai programok alkalmat teremtenek arra, hogy a facilitátorok és a résztvevők felfedezzék és megvizsgálják saját értékeiket.
• A facilitátor felismeri és erősíti a spontán tanulási lehetőségeket.
• A facilitátorok igyekeznek tisztában lenni elfogultságaikkal, ítéleteikkel, előítéleteikkel és azzal, hogy ezek miként hatnak a résztvevőkre.
• A tapasztalati tanulás megtervezésekor számolnunk kell a természetes következményekből, hibákból és sikerekből való tanulás lehetőségével.

A pedagógus újszerű szerepe

Mára talán már a legtöbb pedagógus és szülői is megtapasztalta, és ebből kiindulva elismeri, hogy az oktató-nevelő munka sokkal hatékonyabb olyan módszerek alkalmazásával, amelyek során a gyermek saját tevékenységein keresztül, valamint a másokkal való együttműködés által jut új ismeretek birtokába, és így sajátítja el a különböző készségeket és képességeket. A felnőttek (óvónők, pedagógusok, animátorok, szociális munkások stb.) segíthetik a kivételes és izgalmas helyzetek létrejöttét, de az élménypedagógiát inkább „önirányításúnak”, mint mások által irányítottnak kell tekinteni. Az első lépés a gyerekek és a pedagógusok közötti bizalomra alapuló kapcsolat kiépítése. A megértéssel párosuló bizalom a kezdőpontja lehet egy új tanulási élménynek. Ehhez olyan vezetőkre van szükség, akikre lehet számítani, mint a támogatás, megértés, szeretet kiszámítható forrásaira, és praktikus dolgokban is segítenek. A pedagógusok a saját hozzáértésükön keresztül nyerik el a gyerekek bizalmát. Ehhez rendelkezniük kell azzal a szabadsággal, hogy azt teszik, amit tenni szeretnének, hiszen ekkor tudják teljes lelkesedéssel és megelégedettséggel végezni munkájukat. A lehetőségek száma végtelen, az alkalmazott módszerek elsősorban a nevelő pedagógiai stílusán, személyiségén és elsajátított tudásán, módszertani gazdagságán múlnak.

Források

• Association for Experientail Education, 2008.
• Matthew D. Liddle. Tanítani a taníthatatlant. Élménypedagógiai kézikönyv. – Pressley Ridge Magyarország Alapítvány, Budapest, 2008.