Érdekes megtudni, hogy hogyan látja a kialakult helyzetet egy igazán magasan képzett pedagógus-informatikus. Mező Gyuri, a BMSZC Neumann János Szakgimnázium informatikatanára.
Ami eddig megszokott volt, ott most helyettesítő megoldásokat kell kitalálni, alkalmazni. Az iskoláknak, tanároknak önállóan kell megtalálniuk az üdvözítő megoldást. Úgy tűnik, a bőség zavarával is meg kell küzdeni. A javaslatom az lenne, hogy olyan eszközöket válasszunk, amiben a lehető legkevesebb új ismeretet kell elsajátítani a hétköznapok munkáihoz. Mik lennének ezek?
“Mottó:
Kedves Tanárnő, Tanárúr!
A társadalom minden tagja nevében írom, de főleg szülőként:
nagyon köszönjük az eddigi, és a következő hónapok munkáját!”
Informatikuskörökben jól ismert a „digitális bennszülött”, és „digitális bevándorló” kifejezés. A digitális bennszülött fogalmát (http://netpedia.hu/digitalis-bennszulott) Marc Prensky használta először 2001-ben, akárcsak a [digitális bevándorlók] fogalmát is. Ekkor ez még a tanulók és a tanárok megkülönböztetésére szolgált, ma már azonban egész generációkat jelöl. A digitális bennszülöttek azok a fiatalok, akik már beleszülettek abba a világba, amelyet egyre inkább meghatároznak a különböző digitális technológiák: ők tehát az IT-generáció. Lényeges különbség a két fogalom és hordozói között, hogy míg az utóbbiak szinte alig töltenek időt az interneten, az előbbiek gyakorlatilag az IT világában „élik” életüket. Mobilon interneteznek, interneten barátkoznak és órákat töltenek a számítógépeik előtt.
A ma aktív tanárok többsége bármilyen nyitott is, digitális bevándorló. Az informatikai megoldásokat tanulással sajátítja el. Ez most fokozott intenzitást igényel. A diákjaink életében, mindennapjaiban folyamatosan jelen vannak az IT eszközök, azokat apránként és főleg az érdeklődésüknek megfelelően adagolják a részükre, így számukra gyakorlatilag nem jelent traumát egy új eszköz, szoftver megismerése, használata. Ráadásul sokaknak a saját gyermekeik digitális oktatásához is asszisztálniuk kell, miközben gondoskodni kell a család ellátásáról is.
Ahogy én látom a „rengeteg” tanári szabadidő a feladatok terhétől majdnem nullára redukálódott. A tanároktól hatalmas erőfeszítéseket kíván az átállás.
Ami eddig megszokott volt, ott most helyettesítő megoldásokat kell kitalálni, alkalmazni. Komoly mérlegelést igényel, hogy tartható-e az eddigi tempó, és ha igen, meddig?! Minden tanárismerősöm átérzi a felelősséget, de nincs olyan, akiben ne okozna szorongást, feszültséget az új helyzet. A legkönnyebb helyzetben a fiatal tanárok, és azon belül az informatikusok vannak. Nincs központi iránymutatás, az iskoláknak, tanároknak egyedül kell megtalálniuk az üdvözítő megoldást. Úgy tűnik a bőség zavarával is meg kell küzdeni. (Google Clasroom, Microsoft Team, Zoom, Discord, stb.).
A javaslatom az lenne, hogy olyan eszközöket kell választani, amiben a lehető legkevesebb új ismeretet kell elsajátítani a hétköznapok munkáihoz. Mik lennének ezek?
Mindezt adminisztrálni kell.
Gyakrabban kell értékelni a diákok munkáit, miközben valóban hatékonyan semmilyen módon nem ellenőrizhető, hogy igazán önálló tevékenységet értékelünk-e. Ha valaki három órás tantárgyat tanít 25-32 fős osztályokban, annak a diákok értékelése akár 200-250 db. dolgozat javítását is jelentheti hetente, kéthetente.
Nagyon sok interneten elérhető segítséget kaphat, aki nyitott rá. Érdemes a saját területünk szakmai fórumait követni, tájékozódni, kérdezni. Rengeteg ötletet, megoldást hozhat a közös gondolkodás.
Nem nagyon érdemes erőn felüli megoldásokba belemenni. Ha valaki eddig nem készített prezentációt az óráira, megpróbálhatja, de lehet, e nélkül is képes érdekes órát tartani. Arra érdemes törekedni, hogy a megszokott tevékenységeket célszerű adaptálni az új eszközökre. Persze a kényszerhelyzet előbb-utóbb megszüli a saját módszertanát. Addig is nagyon sok erőt és kitartást kívánok a munkához!”
Mező György
informatikatanár
BMSZC Neumann János
Szakgimnáziuma
/2020. március 22./
Otthonoktatás – Tapasztalatok az otthontanulásról
A témában eddig megjelent cikkeink:
