Rólunk mondták

Én leginkább annak örültem, hogy lehetőség adódott egymás jobb megismerésére, beszélgetésre a tagozaton dolgozó kollégákkal. Munkám egyik legnehezebb része a folyamatos személyes kontaktus hiánya.
A második blokkban gazdagabbak lettünk egy sikerélménnyel, az oda vezető úton pedig véletlenszerűen létrejött csapatunk együttműködött, együtt dolgozott, meghallgattuk egymást, a jó ötleteket elfogadtuk és felhasználtuk. Örültünk az eredménynek.
A harmadik blokkban jókat nevettünk. Nem volt kötelező és nem volt erőltetett.
Nem utolsó sorban köszönjük szépen a finom ebédet.”

Integrálók munkaközössége

„A munkaközösség tagjai hasznosnak találták a programot. Közelebbről megismerhettek olyan kollégákat, akikkel ritkán találkozhatnak.
Olyan játékokat is tanultak, amelyeket be tudnak építeni a tanítási órákba, foglalkozásokba.
A feladatok izgalmasak voltak (mocsáron való átkelés), a helyszín csodálatos.
Jó volt sokat nevetni, felszabadultan szórakozni, kiszakadni a hétköznapokból.
Értékes, tanulságos nap volt, de délután 5 óráig nagyon hosszú. A végére került olyan feladat, amellyel jobban célt lehetett volna érni, ha még az elején, és nem a fáradt csapatnak kellett volna elvégeznie”

Logopédiai osztályok munkaközössége

„Nagy várakozással mentem a csapatépítő tréningre. Az óráimon én is sokat játszom a diákokkal, ezért tanulni is szerettem volna. Lendületes, vidám napot töltöttünk együtt, izgalmas feladatokkal. Begyűjtöttem a tarsolyomba két olyan játékot, amit bátran használhatok majd a tanulásban akadályozott tanulóknál. Érdekes volt az is, hogy akiket jól ismertem eddig, azokban nem csalódtam, őszinték voltak és felhőtlenül önmagukat adták. Több olyan munkatársammal szeretném szorosabbra fűzni a barátságot, akikre igazán most figyeltem fel. A csoportvezetők számomra példamutatóan, gyakorlottan, szakmailag felkészülten vezették végig a napot. Köszönöm, hogy részese lehettem, és várom a következő alkalmat.”

Nimszné Gárdonyi Éva


IMG_6471„Nagy várakozással mentem én is csapatépítő tréningre. Már önmagában az „utazás” is összekovácsoló erővel bírt, hiszen már az oda majd a visszaúton is sok minden történt. Szerintem nagyon jó volt, hogy az iskola minden terültén dolgozó összes kollégánk ott volt így sokakkal ott ismerkedhettem meg. Jó volt, hogy voltak közös feladatok illetve a kiscsoportokba mindig új és új emberekkel kerülhettem feladathelyzetekbe. A csoportvezetők felkészülten, jó gyakorlatokkal érkeztek, amiből mindenki kivehette részét.

A nap utolsó feladata nagyon tetszett, ami számomra a „pedagógusi” munkakört szimbolizálta a leginkább.  A csoportvezetők nagyon jól ráirányították a figyelmünket arra, hogy igazi összefogással rövid idő alatt mennyi mindent meg lehet csinálni.  A pedagógus elvégzi a kötelező feladatait, közben az eseti, rendkívüli kéréseket is tudja teljesíteni, ráérő idejében még a kollégáinak is tud segíteni. Nagyon nagy összmunkával alakult ki a végén az a közös „csoportkép”.

Személy szerint én nagyon jól éreztem magam. Szünetekben olyan kolléganőkkel is tudtam beszélgetni, akikkel eddig nem adódott lehetőség. Jó lenne, ha évente legalább kétszer sor kerülhetne ilyen alkalmakra.”

Kutrovits Erzsébet

IMG_6426„Tetszett, hogy nem a megszokott kollégákkal kerültem egy csapatba. Tetszett az is, hogy a feladatok építettek az egyéni képességekre is, de alapvetően a közös gondolkodásra, tervezésre, együttműködésre késztettek. Egyes játékok tanulócsoportomban is megvalósíthatóak” 

Glavanicsné Trenka Asztrid

„Nagyon jól éreztem magam, mert sok olyan egyszerű játékot ismertem meg, melyet azóta a gyermekekkel is kipróbáltam és nagy sikerük volt ! Jó hangulatú kellemes napot tölthettünk együtt ! Köszönöm, hogy ott lehettem ! „

Kern Olivér

.

“A magam részérőGyőri Radó csapatépítés004-20170922l kellemes csalódás volt ez a program. Jó csapatunk volt, ahol tényleg odafigyelve egymásra próbáltuk a maximumot kihozni a feladathelyzetekből. Ehhez nagyban hozzájárult csapatvezetőnk optimista, ösztöntő hozzáállása a próbálkozásainkhoz. A délutáni csapatbeosztások során azért változtak az erőviszonyok. Ez újabb szemléletmódváltást követelt meg tőlünk. Mikor több erősebb egyéniség került össze a csapatba, akkor, az lett a legnagyobb kihívás, hogy hogyan koordináljuk össze mi magunk a csapatot. Amitől csapat lett. A feladat csak ebben a formában működött. Az elfogadás, belátás, alázat, köz érdekében történő visszatartás mind az élethelyzeteinkben is megjelenő fogalmak és magatartásformák. A gyerekekkel néha könnyebb megtenni ezeket, mint felnőtteknek együtt. Számomra ez volt a tanulsága a napnak. Köszönjük a lehetőséget, remélem, aki nem így élte meg az egyes szituációkat, jó szívvel helyére tudja tenni magában ezeket a dolgokat és akkor minden szép lesz, nem igaz?!” Judit
 
Győri Radó csapatépítés003-20170922A csapatépítő hétvége sikeres volt. Jó volt a helyszín választás, profik voltak a trénerek. Fáradtan mentem a programra, de felpörgetett. Hasznosnak érzem, mert olyan kollégákkal játszhattam, beszélhettem, ismerkedhettem, akikkel a hétköznapokban erre nincs módom. Mindenkinek az egyéni hozzáállásán, nyitottságán, motiváltságán múlt, mennyire kíván együttműködni. Úgy érzem, többségben voltak, akik “odatették magukat”. Jó ehhez a többséghez tartozni.”
Illés-Horváth Csilla

.


2 nap XVI NT (98)“Kedves Bella (és Mindenki) !
Eltelt egy hónap, nézegetem a képeket, videókat, a telefonom csengőhangja a Wake up 🙂 , már a  tanítványaimon próbálgatom a táborban tanultakat, s szenzációsan érzem magam. Nagyon szépen köszönök mindent!!!  Remélem lesz még alkalmam ezzel a szenzációs csapattal találkozni, s tanulni minél többet tőletek. Kivánok további sikeres munkát! Puszi és köszönök-köszönök mindent! Hiányoztok, Noémi!”
.

Élménypedagógia20160917-001Szia, ígértem, hogy írok majd pár sort a képzésről visszajelzésként. Most mégsem azt teszem, hanem egy nagyon friss élményemet osztom meg veled.

Van két szemináriumi csoportom, II. éves magyar szakosok, módszertant (didaktikát) tanítok nekik. Tegnap volt az első szeminárium, és egy játéksorral készültem: csupa tőled tanult ötlettel. 1. Pacsipár páros beszélgetéssel, élménybeszámolóval összekötve (a pacsipárt már ismertem, de feldobta ez a frissen lopott ötlet, kiegészítés). 2. Labirintusból menekvő athéni fiatalok – természetesen 1-2 újratervezéssel (a mocsaras változatot ismertem, de a szeptemberben tanult labirintusos kerettörténet sokkal jobban illett a filológusokhoz). 3. Feldolgozás – előbb érzelmekről, majd arról beszélgettünk, hogy mire jó ez, mit fejleszt, kell-e ez egy magyartanárnak. Itt vezettem be a szociális kompetencia fogalmát. Csodás dolgokat mondtak ki ők maguk! 4. A februári feladat következett: hétköznapi problémamegoldás – hol tanultad ezt? Ennek a megbeszélésekor aztán végképp egyértelmű volt, hogy igen, magyartanárként is van nekünk az élménypedagógiával dolgunk.

A szeminárium végén kilépő cédulát kellett írniuk a szemináriummal kapcsolatos elvárásaikról. Idézek ezekből neked: “Szeretném, ha a félév többi szemináriuma is ilyen gyakorlatias lenne. Tetszett a logikus átvezetés a játék és az óra mondanivalója között.” “A mai órához hasonlóan olyan dolgokra világítsunk rá, amelyek a szemünk előtt vannak, mégsem tudunk róluk semmit, vagy csak nagyon keveset.” “Azt szeretném, ha továbbra is megmaradnának az ilyen jellegű feladatok…. 16722769_1240559685998909_6982892676251670168_oEzekből sokkal többet tanultam, mint a sok elméleti jellegű órából. Az elején nem tudtam, hogy ezeknek a játékoknak mi lesz a tanulsága, lesz-e egyáltalán, de most örülök a tapasztalatnak és a felismerésnek. Vagány volt!”
Szóval, kedves Sándor, talán te is elfogadod az én részemről visszajelzésként a tegnapi élményeim megosztását.
Most meg azon kell gondolkodnom, hogy hogy fogom minden szemináriumba beépíteni a játékokat, hiszen ezek a hallgatók szemtelenül követelik! 🙂 “

Bucur Tünde


Az erdélyi “turné”kolozsvári állomásáról egy kis beszámoló:

“Kreatív pedagógia – játékosan16665085_1240559889332222_2543036073585979614_o

Mi mindenre jó vajon egy közönséges colstok? Lehet belőle betűt és fejőstehenet hajtogatni, lehet belőle madárlest és hidat építeni, és lehet játszani a kubikos és talicska nevű bizalomjátékot. Persze mérni is lehet vele, de a félév végi vakáció utolsó napjain megtartott élménypedagógiai továbbképzés résztvevői elsősorban mégis játékeszközként használták. A Brassai Sámuel Elméleti Líceum termeiben megtartott kétnapos tréningen mintegy 40 Kolozs megyei pedagógus vett részt, ahol Bányai Sándor és Módi Kinga kalandpedagógiai trénerek olyan alternatív pedagógiai módszereket ismertettek, amelyek kimozdítanak a komfortzónából és kihívást állítanak. Mindezt oly módon, hogy elsősorban önfeledt szórakozásnak tűnjön a szociális készségek fejlesztése.

A kétnapos programba belefértek az ismerkedős és ráhangolódásos-energetizáló játékok, kommunikációt, problémamegoldást és együttműködést fejlesztő foglalkozások, csapatépítő tevékenységek és sokminden egyéb. A szervezők lehetőséget teremtettek arra, hogy a résztvevők – a fokozatosság elvét betartva – végigjárják a tapasztalati tanulás körét, vagyis „élesben” kipróbálják azokat a tevékenységeket, amelyeket az órák alatt vagy akár azokon kívül beépítsenek a mindennapos pedagógiai gyakorlatba. Ez már csak azért is fontos, mert az Y generáció diákjait egyre nehezebb a hagyományos, frontális oktatásra épülő modell alapján oktatni, és a tanár számára is üdítőbb egy motivált osztályközösséggel együtt dolgozni. Ha a diák számára a megfelelési kényszer mellé kihívás és szórakozás is társul egy adott tevékenység elvégzésekor, akkor várhatóan a tanulás hatékonysága is nagyobb lesz. Jó példa erre a hóemberes-jégcsapos játék, melynek lényege, hogy a „hóemberhez” el kellett juttatni a „hógolyókat”, „jégcsapok” segítségével. A fokozatosság elvét természetesen itt is figyelembe vették: először csak megismerkedtünk az eszközökkel, aztán kipróbáltuk azokat, míg végül fokozatosan vált nehezebbé és 16722769_1240559685998909_6982892676251670168_oösszetettebbé a feladat. A végső feladat az volt, hogy kilenc „hógolyót”  kellett végiggurítani a jégcsap-csatornán, bejárva az iskolaépület szintjeit, úgy, hogy a golyók nem eshettek le a földre. Mindez játékos formában állított kihívást a résztvevők elé, növelve az együttműködési és kommunikációs képességüket, fejlesztve a figyelmüket és az empátiájukat, erősítve a csapatszellemet. A résztvevők feltöltődve és lelkesen váltak el egymástól, azzal a meggyőződéssel, hogy rövidesen maguk is kipróbálhatják az itt tanultakat.

Ezúton is köszönjük a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének, hogy lehetőséget teremtett a továbbképzésre, a trénereknek pedig a jó hangulatot és a sok kreatív ötletet.

Ami minket illet, a következő élménypedagógiai képzésen is szeretnénk ott lenni. Akár Ford Escorttal, akár Ferraaaaarival.  J”

Vremir Magdolna
Lukács János István
Jósika Miklós Elméleti Líceum, Torda


Ösvény KonferenciaIMG_7871

Mindig tanulok valami újat és mást magamról, az embertársaimról és hála Nektek, egyre magabiztosabb vagyok a facilitátorszerepben (olyan jó olykor elbúcsúzni a tanárszereptől :-D).

Derűs és szeretetteli üdvözlettel: Kuzma Kata”

.


Egy szívet melengető visszajelzés még tavalyról:

“Kedves Bella! Kedves Sándor!

Adós vagyElmenypedagogia KMO majus (23)ok. Még nem számoltam be arról hogyan és miképp használtam a májusi élménypedagógiai képzésen szerzett tapasztalataimat. A mai nap még épp alkalmas rá, hát íme:

Ahogyan a képzés utolsó napján elterveztem úgy valósítottam meg mindent: júniusban volt az első alkalom, amikor Brüsszelben kipróbáltam a tanultakat. Tudtam, hogy itt lesznek felnőttek is, de ez egyáltalán nem tántorított el engem. Sőt, kértem, hogy akinek van kedve, az álljon be a játékba. Hihetetlen volt, mindenki élvezte, miután ledobták láncaikat a szülők.

A következő alkalom június vége volt: igazi extra alkalom, mert egy váratlan meghívást kaptam Barcelonába egy magyar évadzárásra. Gondoltam, oda is elviszem, és terjesztem az igét. Szintén vegyes csoport – mind nyelvileg, mind életkor szerint, a hatás viszont csudajó volt. A csoportnak más pedagógusok tagjai is voltak, ők is boldogon csatlakoztak a játékokhoz. Közülük egy később a Vajdaságban tanította azt a játékot, ami magyarként tőlem tanult Barcelonában. Öröm volt olvasni hálálkodó sorait! Az átírt versike azóta önálló életet él.

A soronkövetkező a júliusi brüsszeli Magyarra Hangolva táborok voltak. Minden nap beillesztettem valami kis élménypedagógiát – nem kihagyva a saját, átalakított és továbbfejlesztett játékaimat.

Ezt követte az augusztusi tábor, majd az októberi, novemberi és decemberi KID-ek.

Persze a hétfőtől szombatig tartó csoportos, páros és egyéni órákra is becsempésztem ezt-azt – már amennyire ezek a munkaformák megengedik. Mindenesetre úgy voltam vele: rajtam ne múljon!

Köszönöm, hogy részese lehettem!

Ja, és most sem tudok más mondani, csak amit a képzés végén: Büszke vagyok magamra, hogy elmentem, és rászántam az időt! Örülök, hogy az Élményesszencia is zászlójára tűzte ezt a mondatot, mert tudom, milyen fontos a pedagógusoknak (is) a pozitív üzenet!

Sikeres, lelkes pedagógusokkal megtöltött csoportokat kívánok 2017-re is!”

Dóczi Ilona
http://www.magyarrahangolva.hu/


“Kedves Izabella!erzsebet-elokeszito-zankaimg_9208-20161014

Köszönöm szépen tájékoztató e-mailjét. 
Nagyon tartalmas, tanulságos, élménygazdag továbbképzésnek voltam részese.

Köszönöm szépen a lehetőséget.
Minden munkatársnak, Kalandok és álmok  FAN-nek (én az lettem) boldog ünnepvárást kívánok!

Folyamaterzsebet-elokeszito-zankaimg_9371-20161014osan résen leszek, hogy tudjak képzéseikről.

Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe egy-egy vicces játék.)

Feltöltődtem!!!
Már  alkalmaztam is egy játékot, ami izgalmas pillanatokat szerzett a gyerekeknek.

Üdvözlettel:
Eckstein Csilla”


Elmenypedagogia KMO majus (10)

A budapesti alapképzésünk után kaptunk két igazán kedves levelet:

“Kedves Bella és Sándor!

Személyesen nem mondtam el (…),hogy milyen sokat jelentett nekem ez a képzés. Általános iskolában hasznosítani fogom. Sőt, itthon már ma este kipróbáltam néhány játékot a 8 éves ikerkislányaimon. Nagyon élvezték!
Végre egy képzés, amin nem túl lenni akartam, hanem tanulni.
Köszönöm a lehetőséget, találkozni fogunk még.:-)
További sikeres munkát kívánok,
Helga”

.

Elmenypedagogia KMO majus (66)Kedves Sándor! Nagy szeretettel gratulálok a munkátokhoz. Engem igazán magával ragadott a három nap, amit veletek töltöttem. Vasárnap az ebédfőzés alatt egyfolytában a keddi óráimat tervezgettem, melyiken mit fogok kipróbálni a tanultakból. Örömmel tölt el, hogy az élménypedagógia teljesen kihozott abból az elkeseredett, reménytelen állapotból, amiben a cigány gyerekek eredménytelen, vagy inkább csekély eredményt mutató nevelése miatt éreztem. Felírtam a füzetembe egy igen fontos szókapcsolatot, ami a képzésen hangzott el –pedagógiai optimizmus-. A program erőt adott, újra gondoltatta velem a célrendszert. Mindig is fontos szempont volt számomra az, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában. Ennek megvalósításához kaptam tőletek egy hihetetlenül gazdag élményt, amit kész is vagyok tovább adni a tanítványaimnak. Mindig is egyetértettem azzal, hogy az életben való beváláshoz az érzelmi intelligencia nagyon fontos, az pedig a szociális kompetenciák fejlettségén múlik. Ezért tartom zseniális találmánynak az élménypedagógiát.” – Katonáné Kovács Erika


Résztvevői “utórezgés” a múlt hétvégi haladó élménypedagógiai képzésünkről – Jocó bácsi világa

“Kivonulás a világból…
JocóbáAz elmúlt napokban egy haladó élménypedagógiai képzésnek köszönhetően teljesen kivonultam a világból, a Vértesben voltam egy ökotanyán. Most megosztom veletek, milyen élményeket éltem át, milyen gondolatok kavarognak bennem.
A képzés első két napja Pesten volt, majd péntek délután elutaztunk Agostyánba. 14 pedagógus, határon innen és túlról. Egy nagyszerű csapat. Mindenki célja a változás, a facilitátorrá válás. A tanyán igazi középkori körülmények mellett a modern önfenntartás: forrásvíz, gyertyafény, napelem, rengeteg állat, középkori fogadó borkóstolással, madárcsicsergés, tiszta és friss levegő, energiadomb. Pénteken este a szünetekben babráltam a telefonom, emaileztem, szervezkedtem. Aztán elegem lett. És olyat tettem, amit szinte soha nem tettem még: kikapcsoltam a telefonomat és legközelebb most kapcsoltam be, már Pesten hazaérve. Hihetetlen érzés volt: a teljes nyugalom, a teljes szabadság és kötetlenség. Ezt mindenki próbálja ki, megéri!
smile hangulatjel
Semmi stressz, semmi hír. Csak mi, a beszélgetések, a saját magunkban való elmélyedés. Át tudtam gondolni, merre tartok, hova szeretnék eljutni, mit szeretnék elérni. És végiggondoltam a gyengeségeimet és tudom, mit kell megváltoztatnom. Emberileg és szakmailag másként tértem vissza. És ez a belső és fizikai elvonulás végre teret adott arra, hogy mindent letisztázzak magamban, magammal.
Rengeteg outdoor feladat, betekintés a kalandpedagógiába. A komfortzónám teljes elhagyása, önmagam leküzdése. Bekötött szemmel, egy kötélen egyensúlyozva, magamat teljesen másokra bízva sétáltam végig. Remegve, félve, bizonytalanul. Aztán megérezve a bizalmat, a másik iránti felelősséget, önmagamat leküzdve magabiztosan. És megcsináltam. Leszállva egy eufória szállt meg. Leírhatatlan… Mindenkinek meg kellene ezt tapasztalni. A korlátlanságot, önmagam átadását a szabadságnak. Eddig is így éltem, de most mégis valami több lett, valami megváltozott. És ez jó. Nagyon jó.
Megtapasztaltam azt, hogy milyen amikor feladatvégrehajtás közben, pánikhelyzetben, egy más ember biztonságáért felelve megtiltják, hogy beszélj. Feszült, belül üvöltő 20 perc némaság volt, mely egy nagy kiáltással oldódott fel. És ez csak két momentum abból a rengetegből, ami az elmúlt 3 napban folyamatosan ért. Hálás vagyok mindenkinek, aki ott volt, segített, támogatott, megölelt. Akiktől rengeteget tanultam és akiknek én is tudtam pluszt adni.
És most jön a feldolgozás, a helyrerakás és a visszatérés. Meg a hogyantovább. Egy biztos: valami megváltozott. És jobb lett. Ez igazi kalandozás és álmodozás volt… “

Balatoni József


Egyik szakdolgozónktól:

P1410732“A szervezet bemutatásával szeretnék képet adni arról, mivel is foglalkozik a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely, illetve miért is lenne érdemes, hogy még szélesebb körben megismerjék az emberek a tevékenységüket. Hiszem, hogy az élménypedagógiai módszereket alkalmazók körének bővítésével egy sokkal jobb világ teremthető, ahol az emberek odafigyelnek egymásra, segítik egymást, örülnek egymás sikereinek, és a kudarcaikat is sokkal jobban tudják majd kezelni. Biztos vagyok abban, hogy a felnőttek hasznosítani tudnák a műhely képzései nyújtotta ismereteket mind a maguk számára, mind pedig munkájuk során.” – Fazekas Edina

A február végi bibliai élménypedagógiai képzésünk egyik résztvevőjének tapasztalatai és véleménye:

„… Nem bánom, hogy jelentkeztem erre a képzésre, mi több, a lehető legjobb döntés volt! Egyedül indultam neki az útnak, és bár nem tudtam, hogy mi vár rám, voltak prekoncepcióim. De ezeknek szerencsére nem tett eleget a képzés, inkább minden elképzelésemet felülmúlta. Annyira zseniálisak voltak a játékok, hogy sikerült eleget tennem a magammal szemben támasztott elvárásnak, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy mi volt szerdán és mi lesz hétfőn. Bibliai élménypedagógia005-20160209Önerőből nem ment volna, csakis a facilitátorok kíhívásteremtése szorgalmazta ezt. Annyi mindent tanultam a pedagógiáról ez alatt a pár nap alatt, mint az egyetemen három év alatt sem. Igyekeztem szivacsként magamba szívni azt a nagy tapasztalatot és tudást, amivel Ti rendelkeztek, remélem, sikerült. Az izgalmasabbnál izgalmasabb játékok tárháza mellett kulcsmondatokat is magammal viszek, amelyek hiszem, hogy meghatározói lesznek a pedagógusi pályafutásomnak. Csodás pillanatokat okoztak a tevékenységek. Most nyert számomra értelmet az, amit eddig is vallottam, hogy egy pedagógus/tréner legfontosabb eszköze a személyisége…”


Colas csapatépítő tréningjének visszhangjai:

csapatépítés001-20160211„Nagyon jól éreztem magam. Igazán nem tudnék kiemelni semmit, mert minden részét élveztem. Szuper volt a csapatunk. Az éneklős, zenélős feladattól talán tartottam, de aztán az egész annyira vicces és élvezetes volt, hogy teljesen felengedtem. Szívesen játszanék legközelebb is velük. Köszönöm.„

„Szerintem nagyon jó volt . A feladatok jól ki vannak találva. A csapatépítő foglalkozás elérte a célját,kovácsolódott a csapat, jó érzés volt látni, hogy mindenki szorgalmasan tett-vett,tevékenykedett. Egyedül a kertépítő feladatnál volt egy kis
probléma,ott nem sikerült a feladatot megérteni a csapatunknak.”

Csapatépítés004-2016 „Nem csak saját észrevételem, miszerint a felfogadott kis csapat elég jól tudta mozgósítani a jelenlévő kedves kollégákat. Ez alatt arra gondolok, hogy az unottságnak, a „nem akarom” –nak, „inkább mást csinálnék” típusú hozzáállásnak jelét sem lehetett látni. A közös feladatok, az egyszerre mozgósítandó vegyes csapatok együttműködése lehetőséget adott arra, hogy olyan emberekkel is kontaktot lehessen teremteni, akikkel az ember nem, vagy csak nagyon ritkán beszél, találkozik, mégsem egy kényszeredett helyzetben, hanem oldott formában.
Amennyiben mód és lehetőség van rá, úgy kritikát is megfogalmaznék a team-mel kapcsolatban. Csapatépítés005-2016Több esetben nem nagyon lehetett érteni, hogy mi a feladat, vagy csak a közepén végén derült ki, hogy mit kell csinálni. Volt néhány olyan intermezzo, melyekre nem mindig értettem miért van szükség. Többször előfordult, hogy a foglalkozásvezető sem volt vele tisztában, hogy mit is akar kérni. Ezt valószínűleg be lehet tudni annak, hogy –legalábbis számomra ez szűrődött le, aztán lehet tévedek-, mintha frissen álltak volna össze, vagy a feladatokat rajtunk gyakorolták volna, rajtunk mutatták be először.
Csapatépítés002-2016Mindezek ellenére, és ezt a foglalkozás utáni beszélgetések kapcsán tudom megerősíteni, az emberek meg voltak elégedve a tréninggel, többen említették, hogy milyen üde színfolt volt ez a fajta játékosság a szakmai programokkal szemben. Remélem használható, a csapatépítő brigádnak is hasznos, a jövőben megszívlelendő személyes és általános tapasztalatokkal segítettem hozzá a szervező bizottság munkáját, hogy a jövőben is legalább ilyen széles spektrumú és érdekes egyveleggel kápráztassanak el minket a csapatépítő foglalkozások terén.”


Csapatépítés003-2016

“Nekem tetszett, de a környezetemből is csak minimális negatív visszajelzést hallottam. Mindegyik, de főleg az utolsó, ahol társakat kellett találni a feladat elvégzéséhez. Ha nem is volt egyértelmű néha a feladat, – és szabályok lettek megszegve a cél érdekében-, a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát.”

 


A Magyar Cserkészszövetség által szervezett zalaegerszegi “A közösség érték!” c. képzés résztvevői írták az alábbiakat, melyen közreműködőként voltunk jelen.

Cserkeszkepzes Zalaegerszeg1 (62)o „Akik a hegy csúcsán állnak, nem úgy estek oda!”

o “Nevelési nélküli napon munkaközösségbe meghívnám élménypedagógiai témakörbe Sándort…”

o “Jó, hogy fontosak Neked mások álmai is!”

o “Következő képzés: A multikulturális nevelés lehetőségei az élménypedagógiai eszközeivel”

o “Elmennék az általatok szervezett táborba segítőnek…”

IMG_8818o A táborszervezés tanulsága: “Ne mindent én, a Hős akarjak megvalósítani!”

o “Vannak még felkészült Mentorok!”

o “A végén azt hittem, lesz valami jutalom sütizés vagy kis eszem-iszom…”

o “Ha egy rendezvényt kell kötelezően megszervezünk, akkor tudatosítsuk, hogy a költségeit mindenki magának fizeti. Ez az egy, ami nem tetszett…”

o “Ha az étkezés svédasztal jellegű, hamarabb lezajlik!”


11705832_874228052632076_5031423918529374058_o2015, Nagytáboros résztvevő:
“Kedves Mindenki!

Ritkán szoktam válaszolni a Facebook ama szofisztikált kérdésére, hogy “what’s on your mind?”. Most viszont nem állhatom meg, hogy rövid élménybeszámolót ne nyújtsak az elmúlt egy hetemről. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének jóvoltából sikerült bekerülnöm abba a 35 emberbe, aki véééééééééégre részese lehetett egy olyan továbbképzőnek, ami nemcsak hasznos volt az első másodpercétől, hanem testi/lelki táplálékot is nyújtott. Úgy játszottam végig kerek öt napot, hogy minden pillanatában tanultam, gondolkodtam, problémát oldottam meg, analizáltam, hatékony időmenedzsmentet sajátítottam el, és egy csomó módszertani útravalóval tértem haza…mindezt játszva, röhögve, vihogva, énekelve, táncolva, szaladva, kifáradva, bekötött szemmel, kinyitott szemmel, rácsodálkozva, de mindvégig tele jóleső derűvel.
Kedves pedagógus kollégák, jelentkezzetek ilyen jellegű képzésekre, mert erre van szükségünk. Nemcsak azért, hogy megtapasztaljuk az élménypedagógia csodálatos használhatóságát, hanem azért is, mert olyan emberek tartják, akikre valóban fel lehet nézni, akiknek utánozhatatlan humorérzékük van és akik példaértékűen végzik ezt az olykor nehéz hivatást.
Köszönöm, Kalandok és Álmok, köszönöm minden percét! “


Budapesti erőszak-megelőző képzésről készült rádiós riport:

Uvia Youth Budapest 2 (79)A Uvia Youth projekt keretein belül, 2015.03.20-22. között tartott budapesti képzésünk alkalmával egy rádiós riport is készült, melyben résztvevők és trénerek egyaránt mesélnek a projekt lényegéről. Valamint gyerekek beszélek  arról, hogy az ő környezetükben, iskolájukban milyen problémákkal találkoznak ebben a témakörben, és hogy tudják ezt kezelni.

 

 

 

A Kossuth Rádió riportjának meghallgatásához kattintson ide!


 

Élménybeszámoló a kalandmaratonról, egy élménypedagógiai kurzust végzett hallgató szemével:

Kalandmaraton 2015 (114)“Éééééésssss megdöntöttük a rekordot! Ééés sikerült 25 órán át egyfolytában manapság divatos szóval élve non-stop, éjjel – nappal élménypedagógiai foglalkozásokat tartani! De kiknek? Hol? Hogyan? Miért? Különleges, nem mindennapi embereknek, csillogó szemű gyerekeknek, kamaszoknak, akik több mint egy napon át sztároknak érezték magukat. Nem minden ok nélkül….

On the spot: Balassagyarmat 2015. Április 8. Reggel 9 óra…A Nap Budapestet maga mögött hagyva egy kis faluba tévedt, ahol egész nap sütött és így jó kedvvel árasztott el mindenkit s biztosítva a szabadban szabadon való játékot. A kocsiból kiszállva egy tizenéves lány fut egyik kolléganőmhöz és öleli meg, mint egy rég nem látott jó barátot: „de jó, hogy jöttetek, már vártunk!“

Ridens Szakképző iskola, speciális Szakiskola, kollégium 14-25 éves korú fiataloknak ad otthont, akik mozgássérültek, hallássérültek, beszédsérültek, magatartás és beilleszkedési zavarral küzdők, tanulásban akadályozottak, tanulási és részképesség zavarral küzdők és hátrányos helyzetű fiatalok. Ennél jobb gyakorlási lehetőséget nem is lehetne elképzelni mind élménypedagógiai mind emberi szempontból…

Kalandmaraton 2015 (11)Úgy indultam neki ennek a számomra is megmérettetés kategóriájába tartozó kalandnak, hogy az Illyés szakkollégium élménypedagógia kurzus elméleti, résztvevői alapjai után, magam is kíváncsi voltam, hogy zajlik egy „igazi“ foglalkozás élesben. Eredeti tervem a „majd elfényképezgetek“, „valahogyan segítőként, megfigyelőként elleszek“ hozzáállás már rögtön a nap kezdetén, az első foglalkozáson megváltozott, hiszen két tréner társammal együtt én vezettem az első 60 percet. Mondhatom kikerültem a komfortzónámból… Az óra tervezés szakaszában meglepően sok ötletet, játékot adtam a csoportmunkába, de az előre fejben jól átgondolt, korosztályhoz, helyszínhez, emberhez szabott feladatok mit sem érnek, ha nem tudja átadni az ember….Átvéve a „stafétabotot“  izgulva, de ismertettem a Ló-lovas játékot (mikor a lovas ‚nudli‘ segítségével vezeti az előtte álló becsukott szemű lót). Néhány számomra apróságnak tűnő dolgot nem mondtam el: pl. Ne vidd bele a tüskés bokorba a ‚vak‘ társad, mert fájni fog neki; a lovasnak nem szabad beszélnie csak nonverbálisan irányítsad a másikat, próbálgasd a feladatot, ne csak 10 mp-es kört menj és hangoztasd, hogy készen vagy. Első tapasztalataim: ne hosszan részletezz el egy feladatot, mert a végén nem tudnak figyelni; legyen az adott közegnek érdekes és kihívást jelentő a feladat; minden részletet ismertess, még ha az számodra evidens is.

Kalandmaraton 2015 (13)A második foglalkozásomat is örömmel tartottam, de nem úgy sikerült, ahogy elvártam volna. A csoport főleg 16-17 éves fiúkból állt, akiknek esze águkban sem volt kulturáltan kard és pajzs játékot játszani, amit már játszottak. Kedvemért egy próbát tettek, de láttam rajtuk, hogy többször nem hajlandóak. Így spontán új játékkal kellett előállnom, amely az előbbi foglalkozásokon látott Tapssal energetizáló, felüdítő játék. Szerencsére társam ezután „Mentsük meg a plüssmacikat“ játékkal állt elő, amit mindenki nagyon élvezet, beleértve engem is. 

Kalandmaraton 2015 (59)A harmadik foglalkozásomon már a fő feladatot bonyolítottam le: akadálypályát építettünk a gyerekeknek, ahol át kellett jutniuk úgy, hogy ne érjenek hozzá a ‚szakadékokhoz, kövekhez, bombákhoz“. A nehezítés: a páros egyik tagjának be van kötve a szeme.

Foglalkozásaim között fényképeztem, amelyből sokat tanulhattam, sokat leshettem el a profiktól. Sőt: új játékokat láthattam pl. pókháló.

Az utolsó foglalkozásom este kilenckor volt, izgatottan vártam, mivel a célcsoport csak mozgásukban korlátozott fiatalokból állt: ez aztán a kihívás. Előzőleg alapos felkészülést igényelt, hogy milyen feladatokat tudnak véghez vinni, amely egyben mozgásos, vidám is. A megoldást az előzőleg fényképezett foglalkozás ihletett meg: különféle kalapok (bohóc kalap, rendőr, katona, Velencei gondolás…) közül kellett kiválasztani a számukra legszimpatikusabb és a kalap által megtestesített személyként kellett bemutatkozni társaiknak. Megdöbbentő volt látni, milyen büszkévé, magabiztossá váltak egyik percről a másikra „csak” egy kalap hatására. Továbbá szívesen játszották az autópályás játékot, rekordot döntöttünk: 10 mp alatt ért körbe a kék kötél. Elmondhatom, hogy a legjobb és engem legmélyebben Kalandmaraton 2015 (83)megérintő foglalkozást volt szerencsém átélni: sokat beszélgettem utána egy mozgáskorlátozott kislánnyal, aki elmondása szerint irigyelt, hogy egyáltalán tudok menni és élménypedagógiai foglalkozást tarthatok. Sőt, kimondhatatlanul örült, többször megölelt, hogy ilyen örömteli, élvezetes 60 percet adtam/ adtunk neki, ami ritkán fordul elő az életében. Ez megérintett, hogy „semmit“ nem tettem érte, mégis mennyit kapok vissza tőle, mialatt a való életben nem ezt tapasztalom. Úgy örült, hogy ott voltam, mintha egy jó családban élő fiatal lány megkapja első Gucci táskáját….vagy még jobban….”

Konyicsák Mercédesz
(élménypedagógiai kurzust végzett hallgató)


A Gróf Teleki Sándor Cserkészcsapat egyik tagjának véleménye:

IMG_2625“Nem is igazán tudom, hogy honnan kezdjem, ezert inkább azokkal a lapocskákkal indítok, amiket a hétvége végén felragasztottunk a táblára. Amint láttam, mindenki tapasztalattal és tudással, egyesek élménnyel gazdagodtak a hétvége után. Tapasztalat és tudás: mert megismertek játékokat, amelyeket valószínűleg nagyon érdekesnek és vagánynak tartanak, ők is részt vettek bennük és látták, hogy mire kell odafigyelniük. Ezeknek az egyik fő értékük az volt, hogy a folyamat során nem lehetett kiesni a gyakorlatból. Ami meglepett egy kicsit, az a labdás játék volt, mert az elején azt hittem, hogy az kiesős lesz, de a végére rájöttem, hogy inkább pihenős: amikor kifáradtál, akkor eltaláltatod magad a labdával és mehetsz is félre. S ahogyan újraolvastam, amiket írtam, most jöttem rá, hogy én a személyes tapasztalataimat írtam le többes számban… De ha már így nekilendültem, akkor folytatom is: nekem a kedvencem a tapsos játék volt, amelyet alkalmazni is fogok, mert kiválóan összpontosítja a figyelmet a gyerekeknél, akik nem tudnak nyugodtan ülni és mindig mással vannak elfoglalva. Ami engem nagyon kellemesen érintett a “csempés” gyakorlatnál, hogy szintén mindig mindenki benn maradt a folyamatban. Számomra ez különösen azért volt jó, mert én mindig ki szoktam esni rögtön az elején. Azt is érdekesnek tartom, hogy hogyan hat a közösség bizonyos helyzetekben a csapat egyes tagjaira, és rájöttem, hogy a legtöbb esetben a közösségek, – amelyeknek én is tagja vagyok -, rombolják a hangulatot, ha valakinek nem sikerül teljesítenie egy feladatot, és ő miatta bukik el az egész. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a végén megbeszéltük, hogy mi a lényege az élménypedagógiának. Véleményem szerint nálunk a cserkészetben nagyon rossz, hogy mindegyik játék kiesős, ezért sokan, akik nem teljesítenek elég jól, kedvetlenül folytatják a programjukat a játék után.

Tulajdonképpen a hétvége lényege (szerintem) az volt, hogy rájöjjünk, hogy jobban oda kellene figyelnünk arra, milyen játékokat játsszunk, mikor és kikkel. Figyeljünk oda, hogy amikor játszunk, akkor ne hagyjuk a társaságot eltérni közben attól, amit mi el szeretnénk érni azzal a gyakorlattal.” Komlósi Róbert


Néhány vélemény a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai Szakkollégium élménypedagógiai kurzusának hallgatóitól:

IMG_8994„Nagy öröm számomra, hogy részt vehettem ezen a különleges képzésen. Rengeteg új módszert próbáltam ki, hallottam és tapasztaltam meg. […] Nem csak szakmai szempontból segített, hanem a személyiségem fejlődésében is. Hasonló dologban nagyon ritkán van részem. Most végre, hosszú idő után sikerült átlépnem a korlátaimon és kitágítani a fejlődési köröm sugarát, kiléptem a komfortzónámból, ami nagyon pozitív dolog és ezer köszönet érte.”

 „[…]az élménypedagógia sokkal több annál, mint hogy a tanórát jó hangulatban, játékos elemekkel ötvözve tartsuk. Megtanultam, hogy ezentúl eltervezett játékokkal tanulási helyzetet teremtsek, a csoportban a foglalkozásokon keresztül erősítsem az együttműködés, az empátia képességét, a tevékenységek végén az értékelésben megbeszéljem velük az érzéseiket, tudatosítsam bennük, hogy miben és hogyan fejlődtek, és azt, hogy hogyan tovább. […]”

IMG_8100„A képzés által betekintést nyerhettem a játékok színes tárházába. Megtudtam, hogy a játékok nemcsak különböző kompetenciák fejlesztésére jók, hanem terápiás kezelésre is. Ami a legfontosabb, hogy elsajátítottam a játék alkalmazásának módszertanát: hogyan, mikor és miért használjam; megismertem a játék óriási jelentőségét, hogy mennyi mindent fejleszthet a játék. Kipróbálhattam magam tréneri minőségben […]”

„Több volt, mint szakmai képzés, úgy éreztem, hogy inkább önképzés, és ezáltal megváltoztatta a szakmai módszereket is, amelyeket eddig használtam. Olyan kalandokat élhettem át, amelyeket eddig soha, élethelyzetekre, nevelői helyzetekre kaptam megoldást. Sikerült kimozdulnom a komfort zónámból, ami eleinte kényelmetlen volt, de utána sokkal nagyobb élmény volt azt érezni, hogy megcsináltam!!! J […]”

„[…]Hiszem és tudom, hogy a csoportmódszerekre épülő tervezés, kivitelezés, feldolgozás, általánosítás négyesében megvalósuló munka elengedhetetlen eszköze a magatartási problémákkal küzdő gyerek és fiatal kezelésének. Elemi fontosságú a tanulási motiváció kapcsán az ÉLMÉNY jelentősége. Ha a tanulás érzelmileg és értelmileg élményt jelent, akkor nő az ismeretek befogadásának intenzitása és mélysége is. […] Várom a jövő évet, hogy újra részese lehessek ennek a csodának.”

IMG_8057 IMG_9046

 

 

 

 

 

 


 

A 2014-es Nagytábor résztvevőinek véleményeiből válogattunk:

„Számomra ez volt a leghosszabb képzés, amin részt vettem, de a leghasznosabb is; nagyon sok új módszert tanultam, játékosságot, jókedvet. Megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy ezután alkalmaznom kell az élménypedagógiát az osztályban, ha nem is minden tanórán, de gyakran. A játékleírásokat ezelőtt is kerestem, de itt, „élőben” megláthattam, hogy játékvezetőként/facilitátorként miket kell figyelembe vegyek, mire fektessem a hangsúlyt, ez nagyon fontos, ez a játékkönyvekben nem szerepel. […]”

Nagytabor 2014 (1)

„Elsősorban a kíváncsiság ösztönzött a képzésen való részvételre. Nem voltam vele teljes mértékben tisztában, mire vállalkozom. Nehezen nyílok meg mások előtt, mondok nyilvánosan véleményt. Ez a képzés számomra az önismeretről szólt, majd a tanultak alkalmazásáról a gyakorlatban. A képzésnek köszönhetően nyitottabb lettem, bátran hangot adok az ötleteimnek, véleményemnek. A tanult játékok nagy részét tudom majd gyakorlatban alkalmazni: nyári táborok szervezésénél, kisiskolások oktatásánál. Élményekkel gazdagon térek haza otthonomba. Minden kollégámat arra fogom ösztönözni, hogy vegyen részt ilyen képzésen, hiszen a játékok és eszközhasználat tárháza nyitotta meg számomra a kapuját; és úgy érzem, még nagyon sok kincsre találhatok itt.[…]”

XIII. Nagytábor

 

„A képzés által betekintést nyerhettem a játékok színes tárházába. Megtudtam, hogy a játékok nemcsak különböző kompetenciák fejlesztésére jók, hanem terápiás kezelésre is. Ami a legfontosabb, hogy elsajátítottam a játék alkalmazásának módszertanát: hogyan, mikor és miért használjam; megismertem a játék óriási jelentőségét, hogy mennyi mindent fejleszthet a játék. Kipróbálhattam magam tréneri minőségben, a csoportom (4 tagú) által választott játék bemutatásában és levezetésében. Remélem, hogy az általam tanult játékokat sikeresen tudom alkalmazni a tanítói munkám során, és minél többet felhasználni – módosítva rajtuk a feltételektől és a kori és egyéni sajátosságoktól függően. […]”

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés