Az erőszak-megelőzési program alapelvei

1. A térbeli tudatosság az első szükséges készség, mivel minden fizikai erőszak belépést jelent valakinek a személyes terébe. A program során a gyerekek sokkal inkább tisztában lesznek saját maguk és mások szükséges személyes terével. Megtanulják azonosítani a saját komfortzónájukat a másik emberrel szemben.

2. A magabiztosság az a készség, amikor valaki elhiszi önmagáról, hogy erős és képes valamit megcsinálni. Ennek ugyanakkora jelentősége van a mindennapi életben, mint veszélyes szituációkban.

3. A proaktív stratégiák jó forrásként használhatnak, amikor egy-egy veszélyes helyzetben nem működik már a magabiztosság. Néhány gyermek még jó néhány hónapos gyakorlás után sem képes magabiztosan megvédeni magát. A programban résztvevők megtanulnak sok-sok verbális és nonverbális stratégiát, amelyek megsemmisíthetik az agressziót vagy konfliktust.

4. Az energiamoduláció azzal foglalkozik, hogy tudatosítsa az ingerültségi szintet és azt, hogy hogyan tud a gyermek az egyik energiaszintről a másikra átmozdulni. Sok gyerek, különösen az ADHD diagnózissal rendelkező gyerekek, és jó néhányan azok közül is, akik átestek valamilyen traumán, nem érzik, amikor izgatottá válnak vagy elvesztik a kontrollt. A gyerekek nem képesek arra, hogy kontrollálják önmagukat és más alternatív megoldásokon gondolkozzanak, ha nincsenek tudatában izgatottságuknak. Mielőtt megtanulnának lenyugodni, képesnek kell lenniük, hogy megérezzék, mikor idegesek. A nyugalom vagy idegesség érzésének tudatosítását ki lehet fejleszteni a magas energiaszintű feladatok során. Megtanulják a gyerekek a magas energiaszintű viselkedés kontroll alatti és kontroll nélküli állapotát.

20111001Brassó_Kaland_DOKNap39

5. Relaxáció, avagy a megnyugvás képessége vészhelyzetben. A gyerekek legyenek képesek megnyugodni annyira, hogy tiszta fejjel tudjanak gondolkodni, protektív stratégiával álljanak elő. Az izgatottság olyan állapot, amely egy idő után agresszivitáshoz vezet. A gyerekek relaxációs technikákat tanulnak, amelynek része a helyes légzés és a képzelet.

6. Az önkontroll és a dühmenedzsment a bántalmazó számára elengedhetetlen készség, meg kell tanulnia a bántalmazás leállítását, ki kell fejlesztenie a társadalom számára elfogadható dühlevezetési formákat. A gyerekek megtanulják felismerni a düh érzését, s megtapasztalják a düh levezetésének egészséges módját.

7. A magabiztosság (azaz hogy valaki képes megállni a saját lábán) fontos része az erőszak-megelőzésnek. Egyrészt hatással van arra, hogy valaki megbízzon magában, erejében, döntéseiben; másrészt képessé teszi arra, hogy ellenálljon a kortársnyomásnak. ??????????

8. Korai figyelmeztető jelek, azaz a testünk figyelmeztet minket a veszélyes szituációkban. A megtámadottak többsége azt mesélte el a történtek után, hogy volt egy előzetes megérzésük, hogy valami nincs rendben. Ezt azonban figyelmen kívül hagyták, mert nem tudták pontosan megfogalmazni, mitől is érzik magukat kényelmetlenül. A gyerekek megtanulják tudatosítani a veszélyérzetet, a testük figyelmeztető jeleit.

9. Az ignorálási készség ahhoz szükséges, hogy fenntartsuk a belső fókuszt a körülöttünk megjelenő nyugtalanság ellenére. Az osztálytermi viselkedés könnyen fajulhat odáig, amikor már a gyerekek nem képesek ignorálni mások zavaró viselkedését. A gyerekek jó néhány ignorálási technikát kipróbálnak, így képesek eldönteni, melyik az, amelyik leginkább megfelel nekik.

10. Az újrafókuszálás segít, hogy visszatérjünk a feladathoz.

11. Az empátiakészséggel megértjük mások érzelmeit arckifejezésükből, testtartásukból, illetve képesek vagyunk kimutatni, hogy megértjük és törődünk mások érzéseivel. Ha valaki nem képes a nonverbális információkat „lefordítani”, ez értetlenséghez vezethet, ami könnyen okoz agresszióhoz. Sajnálatos módon nagyon sok olyan gyerek van, aki nem tanult meg olvasni a nonverbális jelekből. Hiperaktivitással és figyelemzavarral vagy érzelmi zavarokkal diagnosztizált gyerekek különösen veszélyeztettek ezen készség hiányossága miatt. Az óvodai időszak az, amikor a gyerekek a leginkább fogékonyak ennek a készségnek a fejlesztésére. Ez azt támasztja alá, hogy a programot a kora gyermekkorban is érdemes elkezdeni, legalább annyira, mint az általános iskola alsóbb osztályaiban. Interpretálni valaki érzéseit, az első lépés az empátia fejlődéséhez, a készséghez, amely szükségszerű a bántalmazás és erőszak befejezéséhez.

12. Az érzelmek kifejezésének szinkronizálása azt jelenti, hogy az ember érzései folyamatosan megjelennek a hangtónusban, az arckifejezésben, a testtartásban, a gesztusokban és a szavakban. Ha egy gyermek nem tudja kifejezni az érzéseit úgy, hogy a másik gyerek felismerje azokat és megértse őt, ez elszigetelődéshez, veszekedéshez vezethet.

13. Az általános testtudat növeli az egyén repertoárját a stratégia kidolgozásában. A gyerek megtapasztal sokféle mozgást és megtanulja, hogyan fordítson figyelmet a mozgására.IMG_4919

14. A szociális készségek (pl. ellenállni a kortársnyomásnak, pozitív problémamegoldás, törődni az izolációval) olyan forrásokat nyújthatnak a gyerekeknek, amiket nehezebb szituációkban előhúzhatnak. A mozgásos tevékenységek, amelyek gyakoroltatják a szituációk kezelését (pl. nem elmenekülni; csoporthoz tartozás; hogyan foglaljuk el magunkat, amikor egyedül vagyunk; kényelmes érezzük magunkat, ha kiállunk valami mellett) integráltan jelennek meg a fentebb említett készségek között.

A fentebb leírt mozgási készségekhez hozzájárul a verbális készségek fejlesztése is. Megbeszéljük a mozgásos feladatok során megtapasztaltakat, biztatjuk a gyerekeket, hogy osszanak meg egymással olyan valós, saját életükből hozott történeteket, amelyek illusztrálják az új technikák alkalmazását. Az értékelő beszélgetések témája széleskörű lehet, ötletelhetünk problémák alternatív megoldásán; alkalmat ad arra, hogy visszajelzéseket adjunk viselkedésükről, aktivitásukról, reakcióikról, tesztelhetjük a gyerekek önálló szituációkezelési készségét. Beszélhetünk az alternatív konfliktusmegoldási technikákról, a bántalmazás okairól és definíciójáról, az egyén felelősségéről mások bántalmazásában, a mozgási gyakorlatokban előidézett érzelmekről.